A webhely cookie-kat használ a működéshez, a felhasználói élmény javítására és személyre szabott ajánlatok készítésére. Tájékoztató az Adatkezelési nyilatkozatban a lap alján.

Horvátország

Horvátország kivételes bortermelői adottságokkal bír, a mediterrán tengerparttól kezdve a különleges isztriai vidékeken át Szlavónia szívéig páratlan borok születnek. A két hozzánk legközelebbi horvát bortermő terület a Kutjevo-i és a Baranja-i borvidék, számunkra már csak a közös hagyományok és örökség miatt is kiemelt figyelmet érdemelnek.

Baranja-i borvidék

A Baranyai borvidék (Vinogorje Baranja) Horvátország északkeleti csücskében található, egykoron a Baranyai, majd később Pécs-Villányi borvidék része volt. A Drávaszög egyetlen dombján, a Báni-hegyen a szőlőtermesztés a régmúlt hagyományára épül, a természeti viszonyoknak, a fekvésének és a környezetnek köszönhetően az ősidőktől kezdve a szőlő, a szőlészet és a kiváló borok bölcsője. A Báni-hegy lényegében egy löszfennsík Pélmonostor és Kiskőszeg, azaz a Duna között, legmagasabb pontja 245 méter. A 21 km hosszan, és 3 km szélességben elterülő fennsíkon mintegy 700-750 hektár szőlőt találunk. 

A Duna és a Dráva kisebb mellékfolyóival együtt a Pannon-síkság közepén található „szigetet”, Baranya határait övezi, ezáltal különleges éghajlati feltételeket teremtve a legjobb minőségű szőlőfajták termesztéséhez, valamint a világhírű borok megalkotásához. 

A történelmi örökséget jelzi, hogy a Báni-hegység már az ókorban is ismert volt, a rómaiak nevezték el Mons Aureanak, Arany-hegységnek, és aminek mindig is termékeny talaja volt, illetve jó híre „a belőle áradó arany boroknak”! A Báni-hegységen számos dűlőút és ültetvény varázslatos hálója látható, ami az egész környéknek romantikus és titokzatos hangulatot kölcsönöz.

​A déli fekvésű lejtőkön elsősorban graševinát, azaz olaszrizlinget termesztenek, fehérben chardonnay, sauvignon blanc, rajnai rizling és tramini, vörösben cabernet sauvignon, merlot, kékfrankos, pinot noir található. A déli lejtők napközbeni forrósodása, a Duna közelsége és a szinte állandó széljárás, az akár 30 méter mély löszrétegek speciális terroirjegyeket jelenítenek meg a borokban is.

A kilencvenes évek háborús eseményei miatt ez a régió Horvátország egyik legkevésbé fejlett része, ugyanakkor a közelmúltban egyre jelentősebb szerepe van az idegenforgalomban, elsősorban a borturizmusban és a falusi turizmusban. Az olyan helyi termékek, mint a kulen vagy a csíptetős ponty, a Kopácsi-rét érintetlen természete, a szurdokokba vágott gátorok, pincék egyedi hangulata, a pincesorokon bográcsban főzött halpaprikás illata visszatérésre csábító emlék.

Kutjevo-i borvidék 

Belső-Horvátország és Szlavónia legfontosabb borvidéke. A névadó városka a termékeny požegai „arany” völgyben, a Papuk déli lankáin, a Kutjevčanka nevű kis folyó szűk völgyében fekszik. A különleges éghajlatnak, a természeti adottságoknak és a borkészítési hagyományoknak köszönhetően egyedülálló zamatú, mára az egész világon keresett fehérborairól híres. 

A borvidék a Krndija déli lejtőin terül el. A szőlőtermő területek itt átlagosan 2-300 méteres magasságban vannak, míg a szőlőt évente 5-800 mm csapadék öntözi. A klíma, a terroir és az időjárás különösen kiváló adottságokat biztosít a borkészítésre. Mi sem jelszerűbb annál, hogy a borvidék az északi szélességi fok 45,3 fokán helyezkedik el, ami egész pontosan megegyezik a világ leghíresebb borvidékeinek fekvésével: Piemont, Rhone völgye és persze Bordeaux. A környék a régészeti leletek tanúsága szerint már a római kor előtt lakott volt, de a borkészítés bizonyítottan a 13. század hajnalára tehető, s a környékre települt ciszterci rendi szerzetesek honosították.

Isztria

A mediterrán térség északi részén található Isztriai-félszigetet mintha a jóisten is szőlőtermesztésre teremtette volna. Az itt élők életének mindig is része volt a bor, nemcsak a hagyományokat, de az identitást és a mindennapi életet is meghatározta. Az itt készült borok a termékeny talajnak, a napfénynek és a tengernek köszönhetően válnak különlegessé és egyedivé: ezt az ízvilágot zárják palackjaikba az itt működő borászatok.

Szinte településenként, borászatonként változik a borok arca, s miközben évezredes hagyományokból és tradíciókból táplálkoznak, képesek megmutatni az egyediségüket, különlegességüket, a csak a helyi terroir-ra jellemzőket.

A legizgalmasabb borokért természetesen el kell hagynunk a tengerpartot, de a szikár, dús erdőktől ölelt ősi városok borászatai, és a vörös földből táplálkozó szőlők csak arra várnak, hogy felfedezzék őket. A világfajták mellett az isztriaiak igazi büszkesége az itt őshonos malvazija és teran, ami nélkül nem is lehetne magára valamit is adó borászat az Isztrián. 

Rendezés: