A webhely cookie-kat használ a működéshez, a felhasználói élmény javítására és személyre szabott ajánlatok készítésére. Tájékoztató az Adatkezelési nyilatkozatban a lap alján. Értettem
Termékek Menü

A méltán híres és különleges pécsi Cirfandli

Beszéljünk egy kicsit a cirfandliról!

Sokan talán nem is tudják, hogy míg ma a Pécsi borvidék az ország egyik legkisebbike, addig bő száz évvel ezelőtt jóval jelentősebb volt a bortermelés. Olyannyira, hogy a 19. század derekán nemcsak a hazai piacon, de nemzetközi szinten is jegyezték a Pécsről származó borokat. Valahol itt kezdődik a pécsi cirfandli története.

A kereslet gyakorlatilag folyamatos fejlődésre ösztökélte a borkészítést, állandó igény alakult ki a magas minőségű pécsi borokra. Az 1800-as évek közepén ezért egyházi kezdeményezésre, a pécsi káptalanoknak köszönhetően jelent meg a már akkor különlegességnek, ma meg egyszerűen unikumnak számító cirfandli. Nemhogy Magyarországon, egy kivételtől eltekintve a világon is egyedül itt találjuk meg ezt a szőlőfajtát. A cirfandli kiválasztásában persze nem bíztak a véletlenben: osztrák területen már jól vizsgázott, hajlamos a töppedésre, s bizonyosan nem túlzás feltételezni, hogy kimondva – kimondatlanul élő volt a szándék, Tokaj mintájára Pécset is a kimagasló édes fehérborok hazájává változtatni.

A fajta maga a szakma leginkább elfogadott vélekedése szerint a Como-i tó környékéről, Olaszországból származik, majd innen került a Habsburg-birodalom központjába, s terjedt el Bécs környékén. Olyannyira, hogy míg új hazájában páratlan népszerűségre tett szert, eredeti szülőföldjén szép lassan teljesen megszűnt a termelése.

Bár a 19. századi filoxéra vész sok más szőlővel együtt majdnem kipusztította, a fajta újjáélesztése nem lehetett kérdés, népszerűsége nőttön-nőtt. Köszönhetően annak, hogy a pincékben (és a püspöki hordókban) egészen kivételes, mélyarany színű desszertborok készültek belőle, méghozzá más fajtákhoz képest viszonylag gyakran.

cirfandli ugyanis megfelelő évjárat esetén az átlagnál jóval hajlamosabb az aszúsodásra és arra, hogy hosszú érlelése alkalmas, ízgazdag édes bort készítsenek belőle. A kivételes évjáratban ráadásul élénk savai megőrzik fiatalságát, s olyan borok ígéretét hordozzák magukban, melyek több tokaji rokonnal is simán összevethetőek. Virágos, mezei virágos, fűszeres, zamatos, birses illatú és ízű, a sárgászöldtől a mély méz színéig terjedő skálán rendkívül sokféle, izgalmas bor készíthető belőle.

Nem meglepő tehát, hogy az egyházi ültetvények mellett a magánbirtokokon is elterjedt. Mégis, népszerűsége és nyilvánvaló értékei ellenére a szocializmusban majdhogynem eltűnt a borvidékről. A szőlő megművelését tekintve ugyanis nem tartozott a gazdaságos fajták közé – a mennyiségi tervgazdálkodás keretei között legalábbis semmiképpen. Érzékeny, tömegtermelésbe nem vonható, ezért olyannyira kiszorították a bőtermő, kevésbé nyűgös fajták, hogy a hétvégi kerteket leszámítva szinte el is tűnt a megművelt területekről.

A rendszerváltást követően aztán a pécsi kutatóintézetnek köszönhetően menekült meg a fajta, hiszen a génbankból egy olyan klónt sikerült elterjeszti, mely ellenállóbb, kevésbé érzékeny a rothadásra, és termésbiztosabb hozama van. S bár a Pécsi borvidék lelkiismeretes elkötelezett borászai szívügyüknek tekintik a cirfandlit, különlegessége ellenére ma is alig több, mint az ültetvények 5 százalékén találjuk meg a fajtát.
(Pécsen kívül a világon Ausztriában, Gumpoldskirchen környékén, közel 100 hektáron termesztik még.)

pécsi borászok, és így a Pannon Borbolt szortimentjében több féle cirfandli is elérhető, ezért talán nem túlzás azt mondani, még két azonos stílust is nehezen találunk! A Hárs Pincészet jár az élen, ha édes különlegességet kell készíteni, a Planina Borház remek félédes cirfandlival szokott piacra lépni (Ez a tétel sajnos már elfogyott, mi is az új évjáratot várjuk kíváncsian),  az Eberhardt Pincészet és a Danubiana leginkább a reduktív, friss, ropogós cirfandlival szokott jelentkezni, míg a Lisicza Borház és Szabó Zoli a száraz, de testesebb cirfandlikat szokta előnyben részesíteni.

Bárkitől választunk, rosszul nem járunk, a Pannon Borboltnál ráadásul nagy hangsúlyt fektetünk arra, hogy a legkiválóbb különlegességek is elérhetőek legyenek. Ha cirfandlit fogyasztunk, annyiban biztosak lehetünk, hogy egy igazi borkülönlegességhez lesz szerencsénk, s kivételes élményben lesz részünk.

A cikket írta és készítette: Mester Zoltán & Pannon Borbolt csapata

 

CIRFANDLIK:

         

Cirfandli (félédes) 2015 - Planina - 87 pont ****

 

<<< Vissza a cikkekhez