A Pannon Borbolt bemutatja: Szeleshát Szőlőbirtok Kékfrankos Rozé 2017
Vannak olyan szerelmek, melyek első pillantásra születnek. Nekünk ilyen volt, amikor először találkoztunk a Szeleshát Szőlőbirtokkal és egyik első borukkal, egy szűztermés pinot noirral. Azóta a fellángolás mély szeretetté és ragaszkodássá alakult, de az elkötelezettségből semmit sem vesztett!
A Szelesháti „terroir” a jól ismert és büszke Szekszárdi borvidék közepén helyezkedik el. Kétezer évre visszamenőleg elsőként a kelták foglalkoztak itt szőlőtermesztéssel, borkészítéssel. A bortermelés folyamatos volt a középkorban is, bencés szerzetesek dolgoztak a szőlőkben. Még a török hódoltság idejében is ez volt az egyik fő bevételi forrása a helyi lakosoknak.
Később a Habsburgok vették át a szőlőbirtokokat, hogy azok bevételeiből például a híres bécsi akadémia működését finanszírozták. A múlt évszázadban zajló két világháború aztán mindent felforgatott, hogy a német származású bortermelők zömének kitelepítésével és az államosításokkal a nagy történelmi múlt majdnem feledésbe merült. Egyedül a borospincék hatalmas száma őrizte és emlékeztetett a gazdag örökségre.
A Szekszárdi dombság legdélebbi részén, a Mecsek dombokká szelídült lankái és az Alföld találkozásánál, az Alsónyéki-hegy fennsíkján terül el a Szeleshát dűlő. A terület egy 165-18 0m tengerszint feletti magasságban, meredek oldalfalakkal határolt dombtető. Egy kilométer hosszan enyhén lejt a völgy irányába dél felé. Itt folyik az egyetlen patak, a Lajvér, ami keresztülszeli a dombokat.
A birtok és a dűlő nevét a dombot mindig simogató keleti szélről kapta. A széljárás oka a Völgység hűvös és az Alföld száraz, meleg légtömegeinek folytonos cserélődése, ezért az éjszakák hűvösek és a környékhez képest a nyári csapadék is lényegesen kevesebb. A nappali száraz, meleg levegő miatt az aszályos napok száma nagyon magas.
A Szeleshát szőlőbirtoka kizárólag családi tulajdonban van. Területe 55 hektár, amelyből jelenleg 40 hektáron terem szőlő. Az elmúlt 15 évben ezen kiváló terület újraegyesítése zajlott, ez volt a borászat fő törekvése. A család apránként, több mint 50 tulajdonostól vásárolta meg kisebb parcellákként.
A 2017-es kékfrankos rozé krémes, epres, jó ivású rozé. Ha ez nem lenne elég, ott van még az áfonya, a ribizli. Roppanós, intenzív, piacos, mondhatni trendi, de erre igazán büszke lehet: na meg arra, hogy nemcsak tisztességesen van elkészítve, de emlékezetes is tud lenni a műfajban.
