A méltán híres és különleges pécsi cirfandli
Sokan talán nem is tudják, hogy míg ma a Pécsi borvidék az ország egyik legkisebbike, addig bő száz évvel ezelőtt jóval jelentősebb volt a bortermelés. Olyannyira, hogy a 19. század derekán nemcsak a hazai piacon, de nemzetközi szinten is jegyezték a Pécsről származó borokat. Valahol itt kezdődik a pécsi cirfandli története. Beszéljünk egy kicsit róla!
A kereslet gyakorlatilag folyamatos fejlődésre ösztökélte a borkészítést, állandó igény alakult ki a magas minőségű pécsi borokra. Az 1800-as évek közepén ezért egyházi kezdeményezésre, a pécsi káptalanoknak köszönhetően jelent meg a már akkor különlegességnek, ma meg egyszerűen unikumnak számító cirfandli. (Nemhogy Magyarországon, egy kivételtől eltekintve a világon is egyedül itt találjuk meg ezt a szőlőfajtát.) A cirfandli kiválasztásában persze nem bíztak a véletlenben: osztrák területen már jól vizsgázott, hajlamos a töppedésre, s bizonyosan nem túlzás feltételezni, hogy kimondva – kimondatlanul élő volt a szándék, Tokaj mintájára Pécset is a kimagasló édes fehérborok hazájává változtatni.
A fajta maga a szakma leginkább elfogadott vélekedése szerint a Como-i tó környékéről, Olaszországból származik, majd innen került a Habsburg-birodalom központjába, s terjedt el Bécs környékén. Olyannyira, hogy míg új hazájában páratlan népszerűségre tett szert, eredeti szülőföldjén szép lassan teljesen megszűnt a termelése.
Bár a 19. századi filoxéra vész sok más szőlővel együtt majdnem kipusztította, a fajta újjáélesztése nem lehetett kérdés, népszerűsége nőttön-nőtt. Köszönhetően annak, hogy a pincékben (és a püspöki hordókban) egészen kivételes, mélyarany színű desszertborok készültek belőle, méghozzá más fajtákhoz képest viszonylag gyakran.
A cirfandli ugyanis megfelelő évjárat esetén az átlagnál jóval hajlamosabb az aszúsodásra és arra, hogy hosszú érlelése alkalmas, ízgazdag édes bort készítsenek belőle. A kivételes évjáratban ráadásul élénk savai megőrzik fiatalságát, s olyan borok ígéretét hordozzák magukban, melyek több tokaji rokonnal is simán összevethetőek. Virágos, mezei virágos, fűszeres, zamatos, birses illatú és ízű, a sárgászöldtől a mély méz színéig terjedő skálán rendkívül sokféle, izgalmas bor készíthető belőle.
Nem meglepő tehát, hogy az egyházi ültetvények mellett a magánbirtokokon is elterjedt. Mégis, népszerűsége és nyilvánvaló értékei ellenére a szocializmusban majdhogynem eltűnt a borvidékről. A szőlő megművelését tekintve ugyanis nem tartozott a gazdaságos fajták közé – a mennyiségi tervgazdálkodás keretei között legalábbis semmiképpen. Érzékeny, tömegtermelésbe nem vonható, ezért olyannyira kiszorították a bőtermő, kevésbé nyűgös fajták, hogy a hétvégi kerteket leszámítva szinte el is tűnt a megművelt területekről.
A rendszerváltást követően aztán a pécsi kutatóintézetnek köszönhetően menekült meg a fajta, hiszen a génbankból egy olyan klónt sikerült elterjeszti, mely ellenállóbb, kevésbé érzékeny a rothadásra, és termésbiztosabb hozama van. S bár a Pécsi borvidék lelkiismeretes elkötelezett borászai szívügyüknek tekintik a cirfandlit, különlegessége ellenére ma is alig több, mint az ültetvények 5 százalékén találjuk meg a fajtát. Pécsen kívül a világon Ausztriában, Gumpoldskirchen környékén, közel 100 hektáron termesztik még.
A pécsi borászok, és így a Pannon Borbolt szortimentjében többféle cirfandli is elérhető, ezért talán nem túlzás azt mondani, még két azonos stílust is nehezen találunk! A Hárs Pincészet jár az élen, ha édes különlegességet kell készíteni, a Planina Borház remek félédes cirfandlival szokott piacra lépni, az Eberhardt Pincészet és a Danubiana leginkább a reduktív, friss, ropogós cirfandlival szokott jelentkezni, míg a Lisicza Borház és Szabó Zoli a száraz, de testesebb cirfandlikat szokta előnyben részesíteni.
Bárkitől választunk, rosszul nem járunk, a Pannon Borboltnál ráadásul nagy hangsúlyt fektetünk arra, hogy a legkiválóbb különlegességek is elérhetőek legyenek. Ha cirfandlit fogyasztunk, annyiban biztosak lehetünk, hogy egy igazi borkülönlegességhez lesz szerencsénk, s kivételes élményben lesz részünk.