Móri borvidék
Az egyik legkisebb magyar borvidék a móri, de az itt készített boroknak köszönhetően nagyságát nem földrajzi értelemben kell keresni. A Vértes és Bakony völgyében fekvő hat település életében a múltban mindig is meghatározó szerepet játszott a szőlő- és bortermelés, a borkultúra itt történelmi.
A Móri borvidék története
Sok más magyar borvidékhez hasonlóan a szőlőtermesztés a 18. században született újjá a térségben, főleg a már itt élő, illetve betelepülő németeknek és szerzeteseknek köszönhetően. A Mór és környéki sváb családok szőlőművelési kultúrájuk mellett sajátos présházépítési stílusukat is meghonosították. Ennek egyik jellegzetessége a pince hossztengelyére merőleges présház, ahonnan közvetlenül nyílt a borospince bejárata.
A második világháborút követően a legjobb állapotú szőlők a soproni és a móri borvidékeken voltak, de ezek hamar beolvadtak az új termelési rendbe. 1949-ben alapították meg a Móri Állami Gazdaságot, majd 1950-ben megalakult a móri Szőlészeti Kutatóintézet. Sok más borvidékhez hasonlóan a nagyüzemi szőlő- és bortermelés vált jellemzővé, s a változásra a rendszerváltásig kellett várni.
A bortörvény 1996-tól mondja ki, hogy Mór, Pusztavám, Söréd, Csókakő, Zámoly és Csákberény tartozik a borvidékhez.
Adottságai
A Móri borvidék mikroklímájára, uralkodó szélirányára rányomja bélyegét a Vértes és a Bakony között húzódó Móri árok. Bár a klíma hűvösebb az országos átlagnál, az enyhe tél és a sok légmozgás kedvez a szőlőtermesztésnek. Ha nem is a legoptimálisabb, de mindenképpen különleges környezetet biztosít.
A móri borvidék borai jellemzően fehérborok. Az ezerjó mellett a királyleányka, a tramini, a rizlingszilváni, a zöldveltelini és az ezerfürtű a leggyakoribb szőlőfajták. A borvidék legismertebb fajtája a hungarikumok közé tartozó ezerjó, ami a 19. századi filoxéravészt követő újratelepítések után lett széles körben elterjedt.
A móri bor, így az ezerjó is kemény, későn érő borfajta. A szüret utáni harmadik évben fejlődik ki teljes erejében, és ekkor érződik igazán egyéni íze. Kedvező időjárás esetén a szőlőfürtök aranysárgára érnek és csodálatos zamattal rendelkeznek. Kevesen tudják, hogy jó évjárat esetén a töppedt szőlőszemeiből aszúbor készíthető, ami ízben és minőségben a tokaji aszúval vetekszik. S bár „a móri bor meszes, aki issza eszes” tartja a mondás, pedig valójában a móri borok mésztartalma semmivel sem nagyobb, mint máshol termett boroké.
Ma Móri borvidéken a borászat jellemzően családi pincészetekben folyik, s az évszázados hagyományokban gyökerezik. 730 hektáron 2352 szőlősgazda tevékenykedik, közülük tucatnyi rendelkezik nagyobb területtel, többségük 1 hektár alatti területet birtokol.
