Zöldveltelini
Ausztria első számú fehér-szőlőfajtája a zöld veltelini (vagy zöldveltelini). De mondhatnánk az Osztrák-Magyar Monarchia egyik borászati örökségének, hiszen az osztrák ültetvényeken túl hazánkban és Csehországban is több borvidéken megtalálható. Csak néhány évtizede kezdte meg diadalútját, s ma már elképzelhetetlen lenne, hogy hiányozzon a legrangosabb éttermek borlapjairól.
| Egyéb nevei | grüner veltliner, valtelin blanc, ranfol blanc, ranfol weisser, ranfol bianco, veltelinske zelene |
| Származása | Ausztria |
| Elterjedése | Ausztria, Csehország, Magyarország |
| Hazánkban | Tolnai borvidék, Pécsi borvidék, Soproni borvidék, Neszmélyi borvidék, Móri borvidék, Mátrai borvidék, Etyek–Budai borvidék |
| Érdekesség | nem áll rokonságban a piros veltelinivel és a korai piros veltelinivel |
| Ételpárosítás | halak, saláták, de a hagyományos bécsi szelet mellé is izgalmas kísérő |
A zöldveltelini eredete
Neve onnan származik, hogy a bogyók még érett állapotban is zöld színűek. A zöldveltelini a tramini és a St. Georgen nevű szőlők természetes kereszteződésével született meg. Utóbbi szőlőszülő egy burgenlandi faluról kapta a nevét, éppen ahol azonosították: semmilyen ismert fajtának nem sikerült ugyanis megfeleltetni.
Az viszont nem annyira közismert, hogy jó harminc évvel ezelőttig Ausztria határain kívül a nemzetközi borértő közönség egészen kis része hallott egyáltalán a fajtáról. Szabályos diadalmenetbe az elmúlt évtizedekben kezdett a fajta. A számok megdöbbentők: Ausztriában mintegy 13 000 hektáron termesztik ma, ez a teljes osztrák szőlőtermő terület 30 százalékát teszi ki!
A zöldveltelini érzékelhetően 20. század közepén kezdett elterjedni, azonban ekkor még bőtermő képességével váltotta ki a borászok szimpátiáját. Olyannyira, hogy a kilencvenes évekig úgy rögzült a köztudatban, mint a rossz kocsmabor szinonimája. Bár ma is elképzelhetetlen egy osztrák borozó grüner veltiner nélkül, tömegborként is javarészt tisztességes minőségben fordul már csak elő.
S akkor még nem is beszéltünk Wachau-ról, ahonnan a leghíresebb és legizgalmasabb tételek kerülnek ki, s amik kivívták maguknak a borítészek legkritikusabb tagjainak elismerését is.
A fajta jelene
A zöldveltelini modernkori újrafelfedezésének a legendák szerint két egészen konkrét oka van. Az egyik, hogy az osztrák borok renoméját lenullázó fagyállóbotrány után a teljes borágazatot a világelitbe visszarepítő osztrák bormarketing kitalált egy jól hangzó, nemzetközi piacon eladható rövidítést a grüner veltinerre. Ez lett a GruVe, ami összecseng a groovy-val, ami segített gyorsan divatossá tenni az addig a rajnai rizling árnyékában megbújó bort.
A másik történet szerint a sikerhez egy német borkereskedő leleményessége kellett, aki egy borkóstolón 17 francia chardonnay mellé becsempészett 4 zöldveltelinit is, csak erről nem szólt a borkóstolóknak. A négy zöldveltelini annak rendje és módja szerint be is előzte a francia nagymenőket. A kóstolón ráadásul ott volt a világhírű Jancis Robinson is, aki szinte azonnal elköteleződött a fajta mellett.
Magyarországon a zöldveltelni annyiféle formában jelenik meg, ahány borászat csak hozzányúl. Nincs egysége stílus, mindenki másként képzeli el: van nagy bornak szánt fajtaszelekció, belépőbor, alapanyag házasításhoz, viszonylag népszerű az osztrák recept. És igen, egyre több helyen kísérleteznek azon, hogy kialakuljon egy csak Magyarországra jellemző zöldveltelini.
Legnagyobb mennyiségben a Soproni borvidéken termesztik, de nem hiányozhat a hagyományos fehérboros borvidékekről sem.
Ugyan a szárazságot nehezen viseli, de más nyűgje nincsen: imádja a löszös talajt, nem annyira érzékeny a rothadásra, a bogyói lédúsak, kései szüretelésre is kiválóan alkalmas, fagytűrő. Csak nagyon oda kell figyelni a terméskorlátozásra.
Harmonikus összetételű. Fűszeres, kellemes hatást nyújt. Alapvetően a virágos, minerális jegyek dominálnak. Jobb évjáratokban a fekete bors és a menta a vezető ízjegy benne.
