A webhely cookie-kat használ a működéshez, a felhasználói élmény javítására és személyre szabott ajánlatok készítésére. Tájékoztató az Adatkezelési nyilatkozatban a lap alján.

Centurio Szőlőbirtok

Ludányi Balázs szép családi borászata az egyik olyan kisbirtok, amik számunkra olyan naggyá teszik a magyar borkészítést. A Centurio története és kivételes borai a kóstolható bizonyítéka annak, hogy milyen elképesztő tartalékok és erő van a Mátrai borvidékben!

Ahogy Ludányi ezt megfogalmazza: a "Centurio Szőlőbirtok két kiváló adottságú termőhelyet- Fáy-domb (2,4 ha) és Diós (1,1 ha) -foglal magába Gyöngyöstarján határában. A cél évről-évre olyan borok világra segítése, amelyek önálló, utánozhatatlan egyéniségként megjelenve kifejezik a termőhely, a szőlőnövény, és a természet csodálatos egyensúlyát; a tiszta motívumból, szabad akaratból cselekvő, alkotó, törekvő ember közreműködésével."

Nem sokkal az államalapítás után, a 11 század. derekán említik először írásban, hogy a Mátrai borvidéken, “1042-ben Saár határában zárdát építettek melyhez szőlőbirtok is tartozik”. A szőlőtermesztés sosem szakadt meg teljesen, a tatárjárás utáni újjáépítéshez kivágott erdők helyét is szőlővel telepítették be a hagyományok szerint.

Mátraalján a nagyobb arányú szőlőtelepítés a 13. században indult meg, a 14. században már jelentősnek számító borkereskedelem zajlott. A borkészítés volumenéről árulkodik, hogy a török hódoltság alatt Gyöngyöst elfoglalták, s a hatvani bég dézsmabort is behajtott, de még a magyarok is adót vetettek ki a helyi borral.

Míg az ország sok részén a német betelepítések fellendülést hoztak, a mátrai részeken ez kevésbé valósult meg, s Mária Terézia vámrendeletei is tovább nehezítették a vidék borkereskedelmét. 

A borvidék a Mátra-hegység déli lejtőin, kelet-nyugat irányban a Tarna patak és a Zagyva folyó által határolt területen, mintegy 15−20 km széles sávban helyezkedik el. Jelenleg is innen kerül ki a magyar borexport csaknem 40 százaléka.

A Kárpátok hegykoszorúja óvja a medencét a zord időktől, a Mátra-hegység déli délnyugati lejtőin a sok napsugár érleli a szőlőt. Az üde, friss gyümölcsös jelleg a vörös boroknál is jellemző.