A webhely cookie-kat használ a működéshez, a felhasználói élmény javítására és személyre szabott ajánlatok készítésére. Tájékoztató az Adatkezelési nyilatkozatban a lap alján. Értettem
Termékek Menü

"Az élet maga a bor"

A Coronica család tagjai saját bevallásuk szerint is elválaszthatatlan részei annak, amit „isztriainak” nevezünk. A család története összeforrt a félsziget és a félszigeten a kis falu, Koreniki történetével. Innen származnak, itt élnek, itt szövődik generációik története, folytatódik hagyományaik élő története. Ismerkedjen meg az egyik legkülönösebb borászattal a Pannon Borbolt jóvoltából.

Ha a Coronica borászatot látogatjuk meg, az első dolgunk az legyen, hogy néhány száz métert sétálunk a közeli dombtetőre: elképesztő kilátás nyílik innen az Umag környéki dombok szelíd lejtőire. Mintha elvarázsolták volna ezt a vidéket a szemet rabul ejti az ősi erdők zöldje, az isztriai talaj vöröse, a szántóföldek és a legelők sárgája, végül a tenger kékje.

"Az élet maga a bor. Számunkra a bor egyet jelent Isztriával" – magyarázza Moreno Coronica. "A borkészítés mindig is az életünk szerves részét képezte. A mához hasonlóan a múltban is a borból éltünk meg, s cserébe mi is a bornak áldozzuk a mindennapjaink egy részét."

Itt, a tenger szellőjétől állandóan átjárt 21 hektár szőlőn dolgozik Moreno Coronica, évi 120 ezer palackot készítve. A férfivel elég néhány szót váltani, hogy megérezzük az elkötelezettségét és a hatalmas tudását az isztriai borkészítés történetéről. (Sőt néha maga viszi körbe a látogatóit a birtokon öreg Lada Nivájával.

A Coronica családban abban hisznek, hogy felelősséggel tartoznak azért az örökségért, amit a sors rájuk bízott: ezt vigyázniuk, őrizniük kell. Nincsen semmi túlzás abban, hogy a borászat alapját jelentő szőlőültetvényeket több mint száz éve gondozza a család. A szőlőművelés gyakorlata szinte a tökélyre fejlődött, mire a mostani generáció átvette, minden kanyarnak, rögnek saját története volt már a családi legendáriumban. Ezért a modern technológiai eljárásokat, legyen szó növényvédelemről vagy a terméskorlátozásról, éppolyan körültekintéssel vezették be, amilyen elkötelezetten végzik a legkeményebb munkákat. 

"A földből élünk, de a földdel együtt. Isztria élte minket, de Isztriával élünk. És a bor adja a megélhetésünket, de együtt élünk a borral" - árulják el a családi borászatnál, hogyan viszonyulnak a borkészítéshez és a szőlőtermesztéshez. Ez jól érzékelteti a világhoz való viszonyulásukat, hogy boraik minek köszönhetik a különleges minőséget és gondoskodást. 

 

Ez pedig a híres vörös isztriai talajon termett szőlőből készült boraikban is visszaköszön: hiszen csak a legjobb minőséget engedik a palackokba. Bár több szőlőfajtával dolgoznak, azért a két őshonos, a malvazija és a teran kiemelt figyelmet kap tőlük. Előbbiből az érlelésnek és az évjáratnak megfelelően egy frissebb és egy érleltebb malvaziját kinálnak borfogyasztóiknak, míg a legkiválóbb teran sosem hiányozhat a szortimentből.  

Hiába foglalja el a malvazija az ültetvényeik nagy részét, Moreno a teran tőkékre a legbüszkébb. Talán kicsit azért is, mert a teran nehezen kezelhető, nagy tudást és sok gondoskodát igényel, megköveteli a legjobb körülményeket, hogy szép bort adjon. A befektetett munkát azonban meghálálja, s az évtizedek alatt a Coronica-borokat a legjobb isztriai teranok között jegyzik - ez szinte közmegegyezés a horvát borszakértők körében.

A szőlőfajta igazi erejét a tíz év feletti borok mutatják meg igazán: ahogy Moreno apja, Ottaviano mondogatta fiának: "a terannak olyan jóívásúnak kéne lenni, mint a tejnek. Csak előtte érleljük legalább két évig hordóban!"