A webhely cookie-kat használ a működéshez, a felhasználói élmény javítására és személyre szabott ajánlatok készítésére. Tájékoztató az Adatkezelési nyilatkozatban a lap alján.

A Fakin good wine

Elképesztően magas, 95 pontot kapott az isztriai Fakin Pincészet 2020-as malváziája a Decanter magazin nemzetközi kiadásától. Nem először, tavaly a 2018-as évjáratot ismerték el 96 ponttal. De ki ez a tehetséges, fiatal borász, és mi ez a bor, ami meghódította a világ legszigorúbb borítészeinek ízlelőbimbóit?

A malvázia az Isztriai-félsziget első számú (fehér)bora. Ez a horvátul malvazijanak hívott sokszínű szőlő magabiztosan hozza a könnyed, légies stílust, de a határozott, karakteres, érlelt kategóriában is remekel. Malvázia nélkül elképzelhetetlen lenne a horvát borszortiment, ebben hisz Marko Fakin, Horvátország egyik dedikáltan legjobb fiatal borkészítője. 

"Amikor valakinek jól megy, vesz egy új autót. Amikor nekem jól megy, én veszek egy új tölgyfahordót" – meséli Marko Fakin, érzékeltetve elkötelezettségét. Motovun középkori városában működő pincészete és konobája az elmúlt években igazi kis zarándokhelyévé vált azoknak, akik valami igazán különlegeset és őszintét keresnek. 

Közép-Isztrián járunk, a legendák és az élő történelem földjén, ahol a letűnt korok sava-borsa szinte úszik a levegőben. Motovun megnyerő és varázslatos látképet ad a tájnak: az ősi város egy 270 méteres domb tetejéről magasodik a szőlőültetvények fölé, évszázadok óta már. Ősi kőfalai, hamisíthatatlan isztriai lakóházai különleges hangulatot árasztanak. 

Ez a táj mintha mindig is szőlőtermesztésre született volna. A város alatt folyik a Mirna folyó, aminek völgyét az érintetlen motovun-i erdőség borítja. A terület különösen védett kategóriát élvez fáinak, élővilágának, talajának köszönhetően, ahol a világ leghíresebb szarvasgombái születnek meg. A szőlőművelésbe bevont domboldalakon, az ültetvényeken a borvidék leghíresebb fajtáit, a terant és a malvaziját termesztik. 

A sikerfajta története

A malvázia fajta történelme jelenéhez méltóan gazdag és különleges: minden jel szerint Görögországban származik, innen terjedt el előbb Olaszországban és Spanyolországban. Sokáig a malvasiával és a malmsey-vel együtt olyan borok gyűjtőnevéül szolgált, amiket az kötött össze, hogy, hagyományosan a mediterrániumban termesztettek. 

Isztriára a szőlővesszőket velencei kereskedők hozták, s a kutatók között viszonylag nagy az egyetértés abban, hogy a malvázia szőlőcsalád eredete egészen Krétáig vezethető vissza. 

Nevét is innen, a Peloponnészoszi-félsziget dél részén, Lakóniában található középkori bizánci erődről, Monemvasiáról kapta, amit az olaszok csak Malvasiának hívtak. Az erőd egy kereskedelmi központot védett, a területen termelt borok az itteni kikötőben cseréltek gazdát, és indultak útjukra szerte a Földközi-tenger partvidékén. 

A velencei kereskedők számára annyira meghatározó volt, hogy a borkereskedőket a városállamban egyszerűen csak malvasie néven szólították. Az biztos, hogy az egyik legismertebb görög borként Angliába is eljutott, a népi legenda szerint a Rózsák háborújában Plantagenet György clarence-i herceget testvére, a király IV. Eduárd egy hordó malváziába fullasztotta bele, sajátos módját választva az árulóvá vált fivér kivégzésének. 

Míg az Isztrián és Dalmácia északi részén főként reduktív és érlelt száraz, testes borként ünneplik, sokoldalúságának és alkalmazkodó-képességének köszönhetően a világ egyéb tájain másért szeretik: Franciaországban desszertborokhoz használják, Spanyolországban a rioja különlegesség hozzávalója, sőt a toszkán chiantiba is került elvileg tíz százaléknyi. 

Gyümölcsös, telt, határozott és testes bora kiválóan alkalmas az isztriai terroir megjelenítésére, amit a borkészítő családok büszkén hirdetnek - és ki is használnak. Évszázados hagyományok határozzák meg azt az irányvonalat, ami kijelöli a modern malvázia útját is.