Ha február, akkor furmint II.
Itt a Furmint Február, itt az egyik legszebb magyar fajta ünneplésére kijelölt hónap. Ez alkalomból Szabó Zoli hosszúhetényi borász barátunk szövegét tesszük közzé, aki nagy elkötelezettje a furmint reneszánszának a Pécsi borvidéken. Második rész, az elsőt itt olvashatjátok.
Ahogyan azt korábban ígértem, e hónapban furmintozok még: ezúttal egy kis kronológia és terminológia a terítéken. Egészen a XVII. század elejéig kell visszautaznunk időben az első írásos emlékig. Korábban úgy tartottuk 1623-ból származik az első említése, nemrégiben viszont előbukkant a fajta neve 1611-ből is, egy egyházlátogatási jegyzőkönyvből Erdőbénye határából. Ennél korábbról már nem ismerjük, úgy általában véve is nagyon kevés alaposnak, hitelesnek tekinthető szőlőfajta említéssel, leírással találkozni korábbról. Bő negyven évvel előtte, 1570 környékén írta meg Szikszai Fabricius Balázs, sárospataki református tanár latin-magyar szótárát, amiben felsorolja az akkortájt ismert fajtákat (a képen felül, baloldalt), ezek közt viszont nem találni még furmintot.
Eleinte jellemzően inkább formintként leírva olvashatunk róla, nem éppen egy magyaros hangzású elnevezés, vagy tucatnyi nyelvészeti zsonglőrködéssel találkozni ennek megfejtéseként. Ezek közül én ezúttal az egyik legkorábbit emeltem ki, Szirmay Antal (helytörténész, földrajzi író - 1798, baloldalt lent) verzióját, aki szerint egy területi nemzetségnevet jelölő szóösszetétel eredménye a for-mint (előbbi Friuli latin nevére utal, utóbbi a római Minucius nemzetségre). Első blikkre elég nyakatekert megoldásnak tűnik, viszont akad itt más is, ami szintén ebbe az irányba mutat. Jobboldalt felül látható egy 1632-es hozományi lajstrom gróf Batthyány Ádám és Aurora Formentini esküvőjéről. Ezt a dokumentumot tartják ma is Friuliban a perdöntő bizonyítéknak, hogy a tocai (ma már csak friulano) szőlőfajta és a Tokaji névvitájában őket illeti az elsőség, lásd a benyilazott "Vitti di Toccai - 300" (azaz "tocai/tokaji szőlő - 300 db) szövegezést. Több magyar írásban is levezették a Formentini családnévből és ebből a dokumentumból a néveredetet némi logikai bukfenccel. Mint azt fentebb is írtam, van ugyanis itthon korábbi említése a furmintnak 1632-nél, ráadásul az olaszok amúgy is a "tokajiság" elsőségét firtatják, ami pedig még annál is sokkal régebbi nálunk. Sokkal érdekesebb viszont a kettővel felette olvasható "fromento stare - 82" (azaz öreg? fromento/furmint - 82 db), amiből azt is gondolhatnánk, hogy már ismert volt akkoriban a furmint a mai olasz-szlovén határvidéken, de ennél valószínűbb, hogy egy másik fajtát érthettek alatta, mégpedig vélhetően azt, amit Görög Demeter szőlőlajstromából (1829, lásd bal alsó sarok) ismerhettünk meg.
Akkor mégis mit jelölhet a furmint/formint, honnan eredeztethetjük? Legkézenfekvőbb a latin fromentum, francia froment, azaz búza, de mégis mi köze lehet hozzá? Régebben a szőlő elnevezései elsősorban annak küllemére utaltak direkte avagy elvont formában. Így a búzakalász sűrűn, tömötten elhelyezkedő magjaihoz hasonlíthatták vagy az alapvető, létfontosságú milyenségére igyekezhettek utalni.
Meglepő módon a francia szőlőfajta nevek közt megannyi változatban találkozhatunk e név különféle változataival: forment, formentau, formentin, illetve fromente, fromental, fromentais mindenféle színváltozatban (~ blanc, jaune, rose, noir) előfordult régi irodalmakban. Jellemzően a mai svájci határhoz közelebb eső szőlőtermő vidékeken használták az alábbi fajtákra: elsősorban tramini (fehér és piros, előbbi savagnin néven ismeretes), a pinot fajtakör (esetünkben gris, noir és meunier), illetve még a roussane. Ez utóbbit leszámítva közös vérvonallal bír mindegyikük, kialakulási helyük is viszonylag koncentrált. Genetikai kapcsolatban viszont nem állnak a furminttal, így legfeljebb hibásan átvett elnevezés állhat mögötte. Ilyen eset lehet még például a gohér - gouais kiejtésbeli hasonlósága, holott e két fajta szintén nem áll rokonságban egymással.
