A webhely cookie-kat használ a működéshez, a felhasználói élmény javítására és személyre szabott ajánlatok készítésére. Tájékoztató az Adatkezelési nyilatkozatban a lap alján. Értettem
Termékek Menü

Ha február, akkor furmint IV.

Tovább folytatjuk Szabó Zoltán barátunk remek furmintos cikkeinek közlését. Olvassátok sok szeretettel, ez alkalommal a hólyagos furmintról írt!

Meglehet, hogy a legrégebben dokumentált változatunk, erre utal, hogy Bél Mátyás 1723-as "Prodromus" írásában Matolay János (az ő munkája egyben a Hegyaljai dűlők osztályozása) értekezéséből ismerjük meg Sopron szőlészete kapcsán a Zapfete vagy Zapfner (ez volt korábban a furmint helyi elnevezése) nevű szőlőfajtát, amit latin nyelven tumidulae (~hólyagos) jelzővel látott el. Később Tarcalból írja le a fajtát, megjegyezve, hogy a magyarok formintnak nevezik és egyenértékű a soproni Zapfnerrel. Szintén tumidulának írja le Pankl Máté pozsonyi mezőgazdász 1790-ben a fajtát, náluk egyébként grüne Lägler volt a lokális elnevezése.
Görög Demeter 1829-es szőlőlajstromában magát a fajtát "hójagos formint" néven ismerteti.

Erdélyből Fekete Pál, szőlészeti vándortanár az alábbiakat írja róla:

"Hólyagos somszőlő (ez utóbbi volt a furmint erdélyi neve - megjegyzés tőlem), mely nemcsak kitünő aszut, hanem felséges asztali bort is ad. E kettős hasznu szőlőről legyen szabad egy kissé bővebben beszélnem. Bogyója középnagyságu, hosszukás, sárga, közép fürtjei néha megrozsdásodnak, s finom zamatos bort adnak. Jó fát nevel, bőven terem, hazája a két Küküllő melléke, a Székelyföld és a Nyárád mente. A Mezőségen és a szászok között, hol szőlőt mivelnek, szórványosan mindenütt lehet találni. A Hegyalján csak most kezdik ültetni. Sajnos a mint a két Küküllő a Marosba szakad, azonnal megszünt a somszőlő is, és Hunyadmegyében, hol leginkább találna hazájára, csak most van ültetve Branyicskán br. Jósika Lajos úr birtokán egy hold. Fő tulajdona, hogy alant és fent egyformán jó bort ád, néha jobb években a megrozsdásodás után magasabb helyen sok asszu szőlőjével különbözteti meg magát. Virágzáskor nem kényes, sem fent, sem alant nem rothad, a földvegyületben nem válogat, homokos ugy mint agyagtalajban egyformán tartós, állandó és zamatos bort ad, mely minden tárlaton nyert." /1872/

Előfordulási helyein kívül a fajtaváltozat legfőbb ismérveit is szépen csokorba szedve találjuk meg ebben a leírásban: valóban jól termékenyül, fürtje egyöntetű bogyókkal bír, töppedési hajlama erőteljes.

Tokajban jellemzően inkább a XIX. század végefelé járva emlegetik külön kiemelve, legértékesebb változatként számontartva leírásaiban. Pécsett Németh Márton a hólyagos furmintból szelektálta a P.26 számmal jelölt klónt és akkoriban ezt tartotta mind közül a legértékesebbnek. A képen a klón néhány jellemzőjét gyűjtöttem össze.

Tartalomhoz tartozó címkék: borászat furmint