A webhely cookie-kat használ a működéshez, a felhasználói élmény javítására és személyre szabott ajánlatok készítésére. Tájékoztató az Adatkezelési nyilatkozatban a lap alján. Értettem
Termékek Menü

Jeruzalem Ormož

A Puklavec családnak, a Jeruzalem Ormož tulajdonosainak kötődése a szőlőhöz, szeretete a borokhoz 1934-ben kezdődött. Martin Puklavecnek volt egy álma: megcsinálni a legfinomabb borokat - borvidéki összefogás keretében.  Ez a cél lebeg a mai napig a család mai generációjának tagjai előtt. Kézzelfogható hitük a kemény munkában, elkötelezettségük a minőség mellett, és a borkészítés szenvedélyének tisztelete.

A Jeruzalem Ormož és a Puklavecék története 1934-ben kezdődött, amikor Martin Puklavec a  helyi szőlőtermelők által alapított termelőszövetkezet ügyvezető igazgatója lett. A családalapító legfontosabb céljául azt tűzte ki, hogy javítsa az együttműködést a szőlőtermelők között, hogy növelje a borok minőségét, a szőlősgazdák hasznát.

A hamar szép eredményeket elérő törekvéseket előbb a második világháború, majd a szocializmus törte ketté. A kis magánbirtokokat államosították, de Martin Puklavec állhatatos munkájának köszönhetően az új TSZ-szerű rendszerben is vezető szaktekintély tudott maradni – igaz, állami felügyelet alatt. Ekkor készült el a Jeruzalem Ormož ma is használatos hatalmas, szinte óvóhelynek vagy rakétasilónak is beillő pincerendszere, mely gyakorlatilag a hegy gyomrában épült meg. Az 1967-es átadástól kezdve egy helyen összpontosult a borkészítés, szemben a korábbi harminc különböző helyszínen található feldolgozó elaprózott rendszerével. Míg a szocialista tervgazdálkodásnak köszönhetően általában mindenhol romlott a minőség a mennyiség javára, Martin vezetésével itt a borok minősége nemhogy nem csorbult, de folyamatosan emelkedett is. 

Elért eredményeinek köszönhetően Martin Puklavec egy köztiszteletnek örvendő, megkerülhetetlen tekintéllyé vált. Szinte csodával határos az, ahogy a kommunista vezetés által elvártak teljesítése mellett megőrizte a szőlőültetvények és a borok minőségét, és közben a szőlővel foglalkozók együttműködését is sikerrel építette. Ahogy mondták róla: „könnyen elfogadták természetes vezetőnek a szavahihetősége miatt, és amiért mindig mindenkit tisztességesen megfizetett. A beosztottjai és a szőlészek tisztelték, s rájuk is hatással volt törekvése a minőségre – ez hamar védjegyévé vált.” Martin Puklavec 1969-es halálával aztán megváltoztak a dolgok, a család új generációi kiszorultak a helyi borászvilágból.

Matin Puklavec halála után negyven év telt el, míg a család visszatért a borászatba. 2009-ben ugyanis Martin fia, Vladimir Puklavec visszavásárolta családi tulajdonba az egykori szőlőültetvényeket, és a régi pincéket is. Azonban nem felejtette el apja örökségét sem: a borvidék újbóli felvirágoztatását továbbra is a helyi szövetkezeten keresztül, az itt élő borkészítőkkel közösen képzelte el. 

„Folytatjuk a családi hagyományt, hogy a legjobb minőségű borokat készítsük el a világ egyik legjobb borvidékén” – magyarázza Vladimir Puklavec. Nem titkolt céljuk, hogy a Ljutomer-Ormožt felrajzolják vastag betűkkel a világ bortérképére. Ennek érdekében nagy figyelmet fordítanak arra, hogy boraikkal a nemzetközi borpiacon, így most már Magyarországon is jelen legyenek. Export mennyiségüket tekintve már így is Szlovénia első számú borexportőrének számítanak. 

A család a legjelentősebb pincészetet viszi a borvidéken. 650 hektár saját szőlőültetvényük mellett vezető szerepet töltenek be a szövetkezetben, aminek 450 hektárján 400 bortermelő osztozik meg. A kor szellemének megfelelően a szövetkezeti rendszert is megreformálták. Ez azt jelenti, hogy a Puklavec család ma mint kereskedőház felvásárolja a szőlőt a szőlőtermesztőktől, akik kilónként átlagosan 60 százalékkal többet keresnek így a megtermelt gyümölcsön a korábbiakhoz képest. Viszont elemi érdekük, hogy növeljék a minőséget: ha a szőlőjük nem éri el a kívánt minőséget, visszautasíthatják a felvásárlást. Korábban ez elképzelhetetlen volt. Ennek következtében általánosan javult a megtermelt szőlő minősége, s miközben a hozamkorlátozás miatt kevesebb szőlő marad a fürtökön, a felvásárlási árak is jóval magasabbak lettek. 

Bár a kapacitás jóval nagyobb, a borászat nem nagyon megy az évi 5 millió liter fölé. Emögött azonban szigorú megfontolások vannak. Míg 650 hektárról szüretelik a saját szőlőt, összesen 2000 hektár szőlő van a birtokukban. A termelés visszafogásával megengedhetik maguknak, hogy jelentősen befolyásolják a borvidékről mutatott képet: az elkészített borok alapján. Tudatosan törekednek ugyanis arra, hogy a  folyóborok arányát és mennyiségét alacsonyan tartsák a prémium borokhoz képest. 

Rendezés:
Nézet: