Miklós Csabi

Miklós Csabi, a Móri borvidék fenegyereke. Mondhatnánk, ha csak a boroscímkéi alapján ítélnénk meg. (Ha legalábbis már láttuk ezeket a címkéket, nem felejtjük.) Tréfát félre téve és félre nem értve: a borai miatt inkább rászolgált a névre. Ma már el se lehetne képzelni Mórt és az ezerjót nélküle, és vice versa.

3,5 hektáron ezerjó, királyleányka, rajnai rizling, zöldveltelini, chardonnay terem, a borvidék legjavát a  Csóka-dűlő, a Vén-hegy, a Látó-hegy, a Cserhát és a Kőhalmi-dűlő ültetvényeiről hozza ki. 

"minden jó, ha ezerjó"

Hogy mit érdemes tudni róluk? Itt át kell adni a szót Csabinak.

és már jön is a válasz…, mert szeretek bort inni. szeretem a bor szerepét és eredményeit az életemben. ízét, színét, mozgását, lendületét, tartalmát, fejlődését, lehetőségét és egyáltalán minden vele kapcsolatos élményt. igen, csak azért választottam ezt a gyönyörű és vivid mesterséget.

igazából mázlim is volt, valljuk be. van egy egészséges családi hátterem. édesapám, aki tűzoltó, mindent megtesz a szőlőben a szép, tartalmas és biztonságos termés érdekében. édesanyám, aki a vendégvárás mellett táncot is okít, szemfülesen figyeli vendégpoharaink ürülését és persze a Tesóm, Kata, ő a csomagolás, és dekorációfelelős. így könnyű, tudom.

bizony nem az ugrik be elsőnek, hogy mennyire összetett a szőlészkedés és borászkodás. sokkal inkább a léggitározás, az egészséges és viszonzott szerelem, amikor két oldalról süt ránk a nap. az élmények a vendégeinkkel, a hangos, szűnni nem akaró, egészen hasfájásig tartó nevetések. így igaz ez egy remek feladat, számtalan lehetőséggel arra, hogy olyat alkossunk, amitől elégedetten, őszinte és igazi lelki békében álmodjuk, vágyjuk jövőnket. Már volt olyan is, hogy elismerően kóstolgattam borainkat. sőt, már egyszer majdnem teljes harmóniában is voltam magammal bórkóstolás közben a pincém előtt, de csak majdnem...