Vasárnap éjfélig érdemes megvenni a fröccsnek valót
Augusztus 19-e, vasárnap éjfélig húsz százalék kedvezményt adunk minden rozé, irsai olivér, cserszegi fűszeres, olaszrizling és zöldveltelni borra a Pannon Borboltban. Ne habozz, most érdemes vásárolni! Például a fröccsnek valót.
Fröccsöt egész évben bátran és jó ízzel lehet fogyasztani, de legfőképpen azért ilyenkor melegben, nyáron és kora ősszel van szezonja, amikor a napi középhőmérséklet már megbízható magasságokba tornázza fel magát. Mi a Pannon Borboltnál elkötelezett fröccsivók vagyunk, sőt rendre oda jutunk, hogy a rozén túl is van fröccs. Sőt, igazán csak ott kezdődik!
Rossz borból csak rossz fröccs születik, a minőségre áldoznunk kell. Ami nem is több kiadást jelent, hanem egy kis odafigyelést és igényességet. A tökéletes fröccsnek nincs mindig működő receptje, minden bort külön kell megkóstolnunk, a saját ízlésünknek megfelelően. Azért általánosan elmondható, hogy a jó fröccsbor inkább élénkebb, lendületesebb savakkal rendelkezzen, hogy elbírja a szénsavas vizet. Sose fogunk jó fröccsöt inni elöregedett, tölgyfahordóban érlelt, alacsony savtartalmú, alkoholos, lapos vagy édesebb borokból, s ne is rontsuk el azt a bort, amit magában kell inni inkább.
A szerencsére mára a borivók tudatosak, igényesebbek úgy nagy általánosságban véve, ezért aztán a fröccs sem az a régi lesajnált borjószág: hanem minőségi borkoktél. Nincs már olyan borbár és borterasz, ahol ne alkotná a kínálat szerves részét, és ne lenne divat fogyasztani. A fröccsnek legalábbis megvan az a jó tulajdonsága is, hogy többet fogyaszthatunk büntetlenül: az extra folyadék bevitelre nem kell ügyelni, így a megfelelő víz utánpótlás nemcsak a feldolgozást segíti, de a másnaposság ellen is (mértékkel persze) védelmet nyújt.
A belépőszint a rozéfröccs. Ha valaki biztosra akar menni, rendszerint ezt kéri ki. Holott nem is annyira egyértelmű, hogy minden rozéból jó fröccs fog készülni, legyen persze kellően ress, friss és gyümölcsös, ne túl illatos, egy picit savasabb talán. A fehér fröccsök alfája-omegája az olaszrizling kisfröccs. Többünk így tanulta meg a borivást. A jó olaszrizling kellően ropogós. Nem szakad be a savaktól, de simán felpezsdíti a szódát. Kerüljük azért az öregebb tételeket, s inkább a reduktívak közül válogassunk, ha biztosra akarunk menni.
Rizling vonalon ne felejtsük el a rajnait, de azért kóstoljunk figyelemmel: a nehezebb, összetettebb, gondolkodásra késztető borokat magukban kóstoljuk, a citrusosabb, ressebb rajnai bírja csak meg maga mellett a szódát. (Plusz egy még a rizlingszilváni, de ebből jót ritkábban fogunk találni.)
Sauvignon blanc-t meg aztán az isten is fröccsbe teremtette. A bodzásabb, citrusosabb, hát még az egresesebb vonal elképesztő szörp hangulatot tud teremteni, s tényleg csak arra kell figyelni, hogy ne fogyasszunk belőle túl sokat, vagy a gyerekek ne keverjék össze.
Aztán ott a zöldveltelini: almás, körtés, citrusos jegyek, ráadásul sokszor találjuk meg azt a frissességet és azt a bátorságot benne, ami különösen jó fröccsalappá teszi. Aztán van sok olyan chardonnay is a ropogósabb, nem hordós, de déligyümölcsös félék közül, amelyek meghálálják, ha felütjük egy kis szódával.
Reméljük nem hullanak majd kövek a Pannon Borboltra, de váltig állítjuk: van az az irsai olivér, ami gyönyörűen viselkedik szódával, s tényleg élmény fröccsben elfogyasztani. Ha ressebb és ropogósabb, már csak annyi kell, hogy ne ez az őrült bódító parfümmel hódítson, hanem sokkal inkább némi visszafogottsággal, tavaszi virágrét hangulattal.
Szóval kóstolgassunk, próbálgassunk bátran, hallgassunk a jó szándékú tanácsokra. De azért hagyjuk csak kialakulni a saját ízlésünket. S legyen fehér, rozé, siller vagy portugieser, ha működik fröccsben, meg is találtunk az italunkat a nyárra.
