A Szüret
„Szüreti után pihen a prés”
Szüret után
Pihen a prés.
Mustszag bódít.
Zenél a csönd,
hallgatom.
Szőlőszem és
részeg darázs
hempereg az
udvaron.
(Csanádi Imre)
A fenti sorok békés derűje, a szüret és a szüreti mulatságok jó hangulatú borozásai mellett néha gondolnunk kell a szüret „sötét oldalára” is: a kőkemény fizikai munkára, az idegőrlő változékony őszi időjárásra, és (kicsit sarkítva) arra is, hogy ezekben a hetekben dől el igazán, hogy milyen lesz az évjárat, miért dolgozott egész évben a borászat.
Ahogy egy kedves szakmabéli barátunk megfogalmazta, ez az az időszak, ami meghatározza a borászat következő éveit. A szőlészek-borászok ilyenkor iszonyatos nyomás alatt vannak, nagyon rövid idő alatt kell nagy mennyiségű és nehéz döntést meghozni, melyek helyessége ráadásul csak később fog kiderülni. Mikor és mit szüreteljenek, hagyják-e fent még néhány napot az adott szőlőt, kockáztassanak a nagyobb minőség reményében, vagy a biztosra menjenek.
De mindezek mellett is a szőlő és bor világának egyik legszebb ünnepe a szüret: hiszen a féltő gondozás mellett beérő szőlő a jövő ígéretét is hordozza, ez az a választópont, ahol a gyümölcs befejezi addigi „életét”, és megkezdi az átlényegülést borrá. Legyen szó munkáról vagy mulatságról, szerencsés lehet az, aki részt vehet a szüreti időszak valamely jelentőségteljes eseményében.
Magyarországon a szüret egyes fajták esetében már augusztusban elkezdődik, szeptember-októberben csúcsosodik ki, és az aszú szőlő szüretelésén túl a jégbornak való szedése decemberig, januárig is elhúzódhat. (Árulkodó tény az éghajlat-változásról, hogy kétszáz évvel ezelőtt, borvidékektől függően ugyan, de októberben elkezdődtek a szüreti munkálatok.) Míg régen a szőlőművelő közösség/földesúr/szőlősgazda és az évtizedes/évszázados tapasztalat határozta meg a szüret kezdetét, már jóval egzaktabb és viszonylag pontos mérési módszerek jelölik ki a munkák kezdetét.
A szüret mindig is közösségi munkaesemény volt, legyen szó szüretelő bérmunkásokról, egymást segítő szomszédokról, vagy a hegyre kivezényelt családokról. De eszem-iszom, dínom-dánom, hagyományok meghatározta étrend és népszokások, felvonulások, bál mindenhol kísérték a szünetet. A szőlőhegyek nótaszóval, zenével teltek meg, a tradíció pedig több formában ma is eleven!
A szüret egész korán, a történelmi borvidékeken már a 17. századtól a szőlőfajtának, a készítendő bornak megfelelően már bizonyosan több részletben történt, különválogatva a vörös és fehér szőlőket, majd később a fajtákat is. Többfelé, például az Alföldön és a dunántúli dűlőkben volt jellemző, hogy a korábban beérő szőlőből szüreti bort készítettek: ez volt az előszüret. A munkamegosztás szerint általában a nők feladat volt a szőlő „szedése”, a férfiaké pedig a szedők edényeiből a szőlőfürtök összegyűjtése (például a puttonyokba) és elszállítása a feldolgozás helyszínére.
A szüret során munka és ünnep annyira összefonódott, hogy egyes településeken, borvidékeken még az 1600-as években is gyakorlat volt a szüret idejére felfüggeszteni a törvénykezést. A nemcsak borvidékenként, de sokszor szőlőhegyenként eltérő szokásokat aztán némileg a 20 század elejére egységesítették: (a következő évtizedekben többször frissített) miniszteri rendelet határozta meg a szüreti ünnepségeket, melyek a reformkori szőlőbirtokok munkásainak hagyományain alapultak, és a szüreti munka utolsó napján kezdődtek.
(Saját források mellett a Magyar Néprajzi Lexikonra támaszkodtunk az írás során.)
A cikket írta és készítette: Mester Zoltán & Pannon Borbolt csapata
