Sárgamuskotály
A sárgamuskotály az egyik legrégebbi, évszázadok óta termesztett szőlőfajta Európában. A dél-francia Lunel város környéke híres termőhelye, innen az egyik ismert nemzetközi neve: Muskat (de) Lunel. Ősisége ellenére még mindig nagy meglepetéseket tartogat, fantasztikus potenciál van benne. Ezt az arcát mutatja meg itthon is egyre inkább, főleg amióta újra jól, gondosan és kreatívan nyúlnak hozzá a magyar borászok.
| Egyéb nevei | muscat blanc, muscat d'alsace, moscato bianco, moscat, moscatel, muskuti, brown muscat, muscat lunel, gelber muskateller, muscat blanc à petits grains |
| Származása | Görögország |
| Elterjedése | Franciaország, Olaszország, Spanyolország, Portugália, Dél-Afrika, Ausztrália, Magyarország |
| Hazánkban | Tokaji borvidék, Mátrai borvidék, Balatonboglári borvidék, Neszmélyi borvidék |
| Érdekesség | a sárga muskotály neve helyesen fordítva valójában fehér |
| Ételpárosítás | lehet száraz vagy édes, ennek megfelelően sajtok, halételek, saláták esetleg aprósütemények mellé kiváló |
A sárgamuskotály diadalmas útja a történelmen át
Az ampelográfusok, a szőlőfajták leírásával, rendszerezésével foglalkozó kutatók hatalmas felfedezést tettek, amikor a sárgamuskotály eredetét keresve azonosították a fajtát az ókori görögök egyik kedvelt szőlőjével, az anathelicon moschaton-nal. A fajta annyira kedvelt volt, hogy később a rómaiak is átvették, ők már apiane néven ültették előszeretettel Itáliában.
Nem véletlenül bukkant fel Franciaországban. A már a Római Birodalom részeként kereskedő Görögországból közvetlenül kerülhetett Marseille-be, innen kezdte meg hódító útját a római légiók vonulását követve Európában. Nagy Károly hatalmas frank birodalmának már fontos fajtája volt, s az első német muskotály ültetvények ekkor születtek meg.
Tokaj, a fajta második otthona
Magyarországra római, vagy török, egyes vélemények szerint német közvetítéssel kerülhetett, legalábbis a tükörfordításból keletkező neve erről árulkodik. A legismertebb hívószava a muscat blanc à petits grains, ami annyit tesz, apró szemű, fehér muskotály, míg a német területeken gelber muskatellerként szólítják. Bár több történelmi borvidékünkön is előszeretettel választják a szőlőművelők, igazán Tokajban talált új otthonra.
Mi sem jelzi ezt jobban, minthogy a híres borvidék szőlő-triumvirátusának igaz harmadik, de elengedhetetlen tagja a furmint és a hárslevelű után.
Ahogy oly sok fajtának, a sárgamuskotálynak sem tett jót a szocializmus tömegtermelést előtérbe helyező filozófiája. Kihasználva cukorgyűjtő képességét leginkább édeskés, vagy utólag édesített, rossz minőségű asztali borként került a palackokba, jobb esetben csemegeszőlőnek, mazsolának termesztették.
Szerencsére mindig is volt, és egyre többen vannak az elkötelezett borászok, akik megküzdenek a nagyon is munkaigényes, kényes fajta jelentette kihívással. Cukorgyűjtő képessége (az érett szőlőszemeket erőszetettel keresik fel a darazsak is) mellett ugyanis könnyen rohad, a fagyra érzékeny. Viszont az édes borok dimenzióján túl kivételesen nagy száraz borok készíthetők belőle.
Bora szinte dúskál a barackfélék aromáiban, barack- és szőlővirág, méz és déli gyümölcsök, enyhe és elegáns parfümösség jellemzi. Titkos szuperereje, hogy bora gyönyörű, karakán és jellegzetes savakat tartalmaz, aminek köszönhetően eltarthatósága és potenciálja számottevő - küvék, szamorodnik, aszúk, de fajtaborok formájában is felbukkan a magyar borpiacon.
Számos ma ismert és közkedvelt szőlőfajtának szülője, a szőlőnemesítők előszeretettel kísérleteztek vele, és ma is szívesen használják. A sárgamuskotálytól származik többek között a muscat ottonel, az irsai olivér, a csabagyöngye, a zalagyöngye és a mátrai muskotály.
