Kiruccantunk Montenegróba és meglátogattuk a Plantaze-t /2.rész/

Reggel a szállodában felébredve gyönyörű, napsütéses idő fogadott minket. Kipihenve keltünk, tele kíváncsisággal és izgalommal, így egy bőséges, svédasztalos balkán reggeli után, teli hassal a Plantaze felé vettük az irányt, melynek irodaháza, feldolgozó üzeme és a raktára mind egy helyen, Podgorica szélén helyezkednek el, így a városból sem kell kimennünk.

Az export menedzser, Alexander várt itt minket, vele és a főnökével, Milannal tartottuk a kapcsolatot itthonról. Alexander nagyon kedves, életvidám 30-as fiatal srác, ő volt az idegenvezetőnk aznap, elindultunk hát, hogy megmutassa nekünk a Plantaze-t. Reggel 9 óra fele járt, 12 fokot mondtak aznapra, aminek nagyon örültünk, hogy szép időben nézhetjük meg az egész komplexumot.
Az irodaházat megkerülve indultunk el, ugyanis itt helyezkednek el a raktárak, a feldolgozó, itt készítik a borokat is mind.

A Plantaze méretei és kapacitása elképesztően nagy, így két különálló feldolgozó és három logisztikai központ is elhelyezkedik itt. Külön-külön feldolgozója, raktára és logisztikai központja van a belföldi eladásnak, a szerbiai exportnak és a további exportnak is. A borok 60% kerül ki az országból, az első számú export partner Szerbia, ezen kívül a legfontosabbak Oroszország, Kína, Németország és Amerika, de szinte az összes európai országba, Ausztráliába és Peruba is szállítanak.
A Plantaze kapacitása összesen 30 millió liter, de ennyit még ők sem használnak ki. Alexander elmondása szerint évente 24 millió kg szőlőt szüretelnek. Ehhez idénymunkásnak további 1200 embert vesznek fel (a 700 állandó dolgozó mellé) ugyanis a szőlők nagy részét kézzel szedik, ez a hagyomány. Ebből hozzávetőlegesen 14-15 millió liter készül (nem minden szőlőt dolgoznak fel ők, van amit továbbértékesítenek), ami 17-19 millió palack bornak felel meg évente.

Az összes szőlő és földterület saját, szőlőt pedig csak eladni szoktak, felvásárolni nem.
Alexander a szőlő beérkezésétől kezdve mutatja meg nekünk a folyamatokat. Megálltunk egy hatalmas daráló előtt, ide érkezik be a szőlő, pontosabban ide is, mert hogy 4 is van belőlük. A szüret nagyjából 1,5-2 hónapig tart, ilyenkor 3 műszakban, 0-24-ben jönnek be a szőlővel megrakott kamionok, közel 2000 ember összehangolt munkáját koordinálják a vezetők. Az udvaron óriási, hűthető tartályok helyezkednek el, ezekben is, és az épületekben is megszámlálhatatlanul sok hasonló méretű található belőlük. Viszonylag korszerű minden, gépekről vezérelt az összes tartály, mindenhol csövek, szabályozó berendezések és hatalmas csatornák vannak. Látszik, hogy nagy a mennyiség, az embernek itt inkább gyárlátogatás, mint pincelátogatás hangulata van, de ekkora mennyiségnél már nem lehet másképp megoldani a dolgot. Elérkeztünk a palackozóba, itt történik a borok palackba töltése, a címkézés és a csomagolás is. Az összes mennyiségnek 60% Vranac, ez itt a legnépszerűbb fajta, ebből adnak el a legtöbbet, de mint kiderült saját oltvány iskolájukban és laborjukban 30 féle szőlővel foglalkoznak, folyamatosan próbálnak visszahozni „régi” szőlőfajtákat is. Az elkészült palackok álló kartonba kerülnek, amire rá is kérdeztünk, hogy mi ennek az oka (itthon a borászatok főleg fektetett dobozokat használnak). Komolyabb indok nincs rá, nem a bor minőségéhez és szállításához, inkább ennek is a tradícióhoz van köze, hasonlóan a kézi szürethez. Egy éve ugyan használ már a Plantaze is fektetett kartont, de csak a szuper prémium borokat teszik ilyenbe. Nagyon érdekes volt, hogy foglalkoznak mini palackkal is, nagyon divatos arrafelé, sokat adnak el belőle. Ez nekünk is nagyon tetszett, bár itthon ez még inkább csak most kezd trend lenni, sok helyen még nem lehet találkozni vele sajnos, pedig igen praktikus ha valaki csak kóstolni akar és nem egy egész palackkal meginni.

A feldolgozóban és a palackozóban tett látogatás után az ültetvények felé vettük az irányt, elindultunk ki a szőlőbe, hogy élőbe is láthassuk végre, amiről eddig beszéltünk.
Az idő ekkor már szuper volt, verőfényes napsütés, 13 fok, kellemes, kora tavaszi idő. A terület az iroda melletti út másik oldalán már kezdődik is, szó szerint a város határát ezek a tőkék adják. Percekig megyünk az ültetvény mellett autóval, mire az egyik bejárathoz érünk, és az érzés igen lenyűgöző. A több km-re lévő hegyek lábáig nyúlnak a sorok az egyik oldalra, az összes többi oldalra nézve pedig a végtelenbe lehet valahol a vége. Óriási terület, hatalmas hegyek övezte síkság, 2310 hektárnyi saját szőlő. Viszonyításképpen, több itt a szőlő, mint az egész villányi borvidéken összesen.
A területre érve az út szélén tavaly ültetett olajfákat láttunk, ez egy új ága lesz a pincészetnek. Alexander javasolja, hogy álljunk meg, ugyanis ezen a szakaszon hatalmas kövek borítják a tőkék közti sorokat. Elképzelni is nehéz, hogy ezen sétálva hogyan lehet szüretelni, de itt ez a megszokott, a terület nagy része ilyen, ezek a kövek adják a borok igazán egyedi, ásványos, enyhén sós, különleges jellegét. A tőkék nagyját 1970 környékén telepítették, gyökereik 2-3 méter mélyre megy a sziklák között. Egy itteni népi mondás szerint, ahogy a csont mellett találjuk a legfinomabb húst, úgy találjuk a kövek között a legjobban termő tőkéket.

A síkság a mediterrán klíma és a kontinentális klíma találkozásánál helyezkedik el, körben óriási hegyek uralják. A szél többé-kevésbé mindig fúj (ez kedvező a szőlőnek, ugyanis kevesebb betegség tudja megtámadni), a hőmérséklet és a napsütötte órák száma viszont már a mediterrán klímát igazolja, ugyanis nyáron egyáltalán nem szokatlan a 40 fok feletti hőmérséklet, a napsütéses napok száma pedig 260 körül alakul évente. Alexander elmondja, hogy szerencsés a helyzetük, ugyanis a területen található 23! kutat összehangolva a 2310 hektáros terület 95%-ára ki tudták építeni az öntözést. Sok az információ, csak kapkodjuk a fejünket egyik irányból a másikba, bőszen jegyzetelek, fényképezem és közbe még átélni is igyekszem az egészet.
Az úton átsétálva, a hátunk mögött egy folyó helyezkedik el, ugyanis a Plantaze saját folyórészleggel is rendelkezik, ahol évente 100 tonna pisztrángot nevelnek és adnak el, többek között a Plantaze két saját éttermében is fent van az étlapon. Egy kicsit tovább menve beértünk egy zárt kertbe, a portán átjutva pedig egy kisebb háznál találtuk magunkat, aminek a tetőteraszáról szépen belátható a terület. Itt körbenézve ameddig a szem ellát csak szőlőt lát az ember, érezni a terület elképesztő nagyságát és a természet közelségét.

Miután kinézelődtük magunkat, Alexanderrel az élen ismét felkerekedtünk, ugyanis eljött a pillanat, lementünk a Plantaze egyik pincéjébe (a területen 3 pince is található a föld alatt, ezek közül egyet tudtunk megnézni és bejárni).
A pince a távolban van, a hegyek lábánál egy kisebb hegy alatt. Eredetileg egy katonai bázis és egy hangár volt, amiből ők borospincét csináltak 2007-ben. Miután végigmentünk a parcellák között húzódó több km-es katonai leszállópályán, odaértünk a pincéhez. A pince 360 méter hosszú és 30 méterrel a föld alatt helyezkedik el. Belül 14 méter széles, 11 méter magas és állandóan 16-18 fok van. 2,5 millió liter barrique bort érlelnek itt kisebb nagyobb hordókban, továbbá egy kóstolóterem és egy nagyon elegánsan, asztalokkal berendezett, hordókkal övezett kóstolótér is helyett kapott. Nagyon érdekes hangulatú hely, szinte látjuk, ahogy néhány éve még katonai repülőgépekkel volt teli a „barlang”.

A hordók közötti séta után kaptunk egy kis előkóstolót is a főkóstoló előtt az itt tárolt vörösborokból, erről egy kis összefoglaló:
Vranac Procorde 2011:
Komoly, érlelési potenciállal rendelkező vörös, komplex illattal, rétegzett fűszerekkel, letisztult, kerek tannin szerkezet és szép lecsengés jellemzi.
Vranac Procorde 2013:
Kicsit könnyedebb tétel, kortyban jön a meggy, érezni az érett alapanyagot, élénk, vibráló savakkal, lendületes, intenzív bor.
(A Procorde 30%-ban hordóban, 70%-ban tartályban érlelődik)
Medun 2015:
Természetes édes vörösbor (itthon biztos népszerű lenne egy fesztiválon, bár mi a száraz vörös hívei vagyunk) 15%-os alkohol, 55g cukor, töppedt szőlőszemes, kései szüretelésű, mazsolás, mézes, telt test érezhető alkoholfűtéssel a végén.

A rögtönzött kis kóstoló után megejtettünk egy könnyed ebédet (600 g-os töltött pljeskavica, itt ez a helyi ételek egyike, megenni ekkora adagot egyikünk sem tudott, de igyekeztünk becsületesen helyt állni) majd visszatértünk Alexander irodájába, hogy megkóstoljunk még jó pár bort, ugyanis többek között ezen a kóstolón dőlt el, hogy mely Plantaze borokat rendeljük majd tőlük a jövőben.
A kóstolt borok a következők voltak:
Krstac Crnogorski 2015:
Helyi fajta, a fürt kereszt alakú, innen is jön a neve, hogy Krstac. Ez a „legvallásosabb” boruk, közel a templomhoz, így ezt templomos ültetvényként is hívják. Augusztus közepén szedik, zöldalmás, barackos, ásványos, sós jelleg, markáns savakkal.
Pro Anima 2015:
Pro Anima=Léleknek. Chardonnay és Sauvignon Blanc házasítás, 50%-50%. Éjszaka szüretelik, darálás előtt lehűtik a szőlőt. Se a Chardonnay se a Sauvignon Blanc jegyei nem túlsúlyosak, szép a harmónia. Telt, kerek bodzás-citrusos illat, lágy savak, krémes jelleg, felfedezhető benne a zöldkörte és trópusi gyümölcsök is.
Luca 2015:
Luca=Világos. Barrique Chardonnay, Sauvignon Blanc és Pinot Blanc egyenlő arányú házasítása. Az virágos illatok itt a háttérben maradtak. Az ásványosság, sósság és a barrique, a pörkölt mandulás jelleg van előtérben, de dominál a Chardonnay vajassága, krémessége is, így mi úgy éreztük, megvan az egyensúly. A savak élénkek, a beltartalom rétegzett és komplex, érezhető a Sauvignon Blanc lendülete és citrusossága is.
Vladika 2013:
Vladika=Fejedelem. 80% Vranac, 10% Cabernet Franc és 10% Merlot. 2 évig pihentek barrique hordóban a házasítás előtt. Telt, lekváros, szegfűszeges illat, pörgetés után gyönyörű korona. Szép, harmónikus beltartalom, kellemes gömbölyű tanninok, hosszú lecsengés.
Vranac (alap) 1 literes:
100% Vranacból készült, reduktív, könnyed vörösbor. Gyümölcsös illat, lilás karima, kellemes savak, közepes lecsengéssel. Bisztróbor jellegű, egyszerűbb beltartalommal, szamócás jegyekkel. Megjelenik benne a termőterület sajátos, ásványos jellege.
Vranac Procorde 2013:
(Feljebb már írtam róla az előkóstoló kapcsán)
Vranac Barrique 2012:
Illatban egyáltalán nem uralkodik a barrique, nem lett túltolva egyáltalán. 80% amerikai és 20% francia tölgyfahordóban érlelték. Karamellás, kakaós illat egy kis alkohollal, bogyós gyümölcsök, minimális paprikásság. Az ásványosság és a termőterület sajátosságai szépen jönnek, közepes hosszú, kerek korty, szép lecsengés, testes bor, húsok mellé nagyon passzolhat.
Vranac Reserve 2011:
Egy igazi, válogatott, prémium minőségű csúcsbor. 100% Vranacból készül, 2007 után ez volt a következő évjárat. Különböző területekről gyűjtik be hozzá a válogatott alapanyagot, majd a tartályos erjesztés után 3 évre hordóba teszik (nem barrique). Szuper elegáns, testes, krémes, borsos, dohányos, egyedi, komplex tétel, óriási harmónia és beltartalom jellemzi.

A kóstoló után megköszönve Alexandernek az egész napos idegenvezetést visszatértünk a szállodába, és összekészültünk a hazaútra, majd lepihentünk. Másnap egy kiadós reggeli után még visszamentünk elköszönni, majd elindultunk haza, vissza Pécsre. Rengeteg élménnyel és tapasztalattal lettünk gazdagabbak ez alatt a néhány nap alatt, remek szakmai kirándulásnak lehettem résztvevője.

A Plantaze borok a héten megérkeztek hozzánk, ezért most már mindenki számára elérhetővé váltak itt a webáruházon keresztül. Érdemes megkóstolni őket, ugyanis szuper új élményt tudnak okozni egy borkedvelő számára, nem mellesleg jól esik néha kiszakadni az „itthoni” ízekből.
Hamarosan egy újabb cikkel jelentkezünk, ugyanis márciusban egy vertikális Tokaji Aszú kóstolóval egybekötött pincelátogatásra megyünk a Holdvölgy Pincészethez Tokajba.
Derűs borozást kívánunk mindenkinek!

További képek: