A webhely cookie-kat használ a működéshez, a felhasználói élmény javítására és személyre szabott ajánlatok készítésére. Tájékoztató az Adatkezelési nyilatkozatban a lap alján. Értettem
Termékek Menü

Így változik a borízlésed

Így változik a borízlésed

Nagyon vicces, nagyon találó és nagyon igaz infografikán, hogyan változik az ember ízlése. 

 

A borivás egy hatalmas nagy kaland, utazás. Ahogy az ember változik, ahogy egyre több bort kóstol, úgy alakul az ízlése is. Ezt (a körforgást) ábrázolta a Winefolly egy frappáns infografikán, ami ráadásul nagy általánosságban sok borfogyasztóra igaz. Sőt, ha igazán őszintén a szívünkbe nézünk, a legtöbbünk át is élte már ezt. Mutatjuk:

Az édes bor fázis

Ne is próbáljuk tagadni. Nemcsak tojáslikőrös nagymamák, martinis anyukák és apukák kezdik így a borivást. Az édes fehérek és rozék csalogatóan egyszerűek, nyúlósak és ragadósak ahhoz, hogy gyakorlatlan borozóként megszeressük. Megisszuk, mert édes, azért isszuk, mert édes, könnyen felfedezzük az ismerős ízeket. De azért általában tovább haladunk, és majd később, amikor már gyümölcsökre és savakra vadászunk, visszatérünk az igazán különleges desszert borokhoz, a félszáraz rizlinglekhez: hogy a helyükön kezeljük őket. 

A gyümölcsbomba borok korszaka

Mikor már túl sok lesz az édesből, elkezdünk kikacsintgatni más borok felé. Még nem merészkedünk a túl száraz, túl komoly tételekhez, hanem a könnyed, gyümölcsös és jóívású boldogságborokat célozzuk be. Sauvignon blanc? Jöhet! Irsai, rozé és kadarka? Minden mennyiségben! És az sem baj, ha egy kis maradékcukor van a végén. 

A brutál testes vörösborokban tobzódás

Megérkeztünk! Mert idővel folyton valami nagyobbra vágyik a borfogyasztó. Magabiztosan mozog a borfajták között, kiismerte magát egy csomó küvé dolgában, és megfertőzte a nagyzolás: legyen minél vastagabb, brutálisabb, hordósabb, testesebb, robbanjon be a szájba a tannin, hömpölyögjön a bor. Előkerülnek a drágább tételek, amikor csak az ár válik rendező elvvé, eljön a különlegességek keresése, az előjegyzett borok ideje, a hosszú, hosszú otthoni tárolások korszaka, az elégedett csettintések és nyálképződés már a chardonnay vagy a cabernet szó meghallásakor.

Az elegáns borok ideje (Vagy pinot noir korszak)

Aztán szép lassan kiégünk. Persze, továbbra is szeretjük és tiszteljük ezeket a nagy isteneket, a társaságok központi, figyelemkövetelő és hangos alakjait, de egyre többször tekintgetünk az óránkra, egyre inkább megunjuk, hogy elszívják az imádatunkat a nagy borok, otthon áll a bál a túlzásba vitt borrendelés miatt, és egyáltalán, kedve támad az embernek több pohárral is meginni, nem pedig bealudni egyetlen egy után.

Elhagyjuk azokat, akik megelégszenek az egyszerű, könnyen értelmezhető örömökkel, és valami mélyebbre, tartalmasabbra vágyunk, keressük a borivás értelmét. Igen, felértékelődik a pincészet és fajta és terroir. Az összetett, rejtett illat- és ízjegyek, a harmónia, a kimunkált boralak, egy-egy egyedi, már-már művészi vonás. És könnyen el is veszhetünk a sznobzódásban, hacsak nem lazítjuk fel magunkat időben egy kis buborékkal.

Buborékos borok birodalma

És véletlenül se szégyeljük, hogy egyre többet gondolunk olyan korábban lenézett borokra, mint a pezsgő, a gyöngyöző- és habzóborok, sőt már otthonra is vásárolunk egy-egy prosecco-t és cava-t. Egy új és izgalmas világ fogad minket, technikai szempontból a legnagyobb kihívást jelentő borkészítéssel ismerkedhetünk meg. A buborékokat pedig ki ne szeretné, hát amikor megtapasztalja, hogyan segítenek elmerülni a másodlagos aromák tárházában!

Kézműves, biodinamikus és tradícionális borok

Aztán hirtelen egyre többször hallasz szent őrültként kezelt borászokról, akik annyira kevés bort készítenek, hogy egy-egy évjáratban minden palack bor sorszámot kap, néhány száz, ne adjisten száz palack alig készül egy-egy tételből. Cserébe vegyszert, permetszert, növényvédőt még hírből sem látott a szőlő.

Vagy sárral letapasztott kádakban erjedt ki az alapanyag. Esetleg földbe ásott, hatalmas  agyagamfórákban. Az biztos, hogy ezen a felfedező úton soha nem fogunk unatkozni, ahogy egyre többször unják majd halálra magukat az ismerőseink is, ha nagyon belemerülnénk a narancsborok rejtelmeinek ecsetelésébe. 

Az elegem-van-a-borból periódus

Teljesen megértjük. Eljutottál ide, túl vagy már ezer különböző boron, pártucat pincelátogatáson, megvettél sok boratlaszt és szakirodalmat, vakon rendelsz az étteremben. És kicsit mégis unod az egészet. Néha inkább vodkaszódázol, vagy elkalandozol a kisüzemi sörök világában. Mert egyszerűen jobban esik. És így van ez jól: inkább az ízlésed irányítja már, hogy mikor, mit és hogyan iszol. De a borfogyasztás visszavonhatatlanul beépült az életedbe, elért egy egészséges szintet. Megszokott és hétköznapi lett, különösebb tervezést nem igényel, természetesés magától értetődő.

Aztán pedig ki tudja? Lehet, hogy egyszer csak azon kapod magad, hogy nyakig vagy újra az édes bor fázisban!

(VIA Winefolly)

Tartalomhoz tartozó címkék: cikkek