A webhely cookie-kat használ a működéshez, a felhasználói élmény javítására és személyre szabott ajánlatok készítésére. Tájékoztató az Adatkezelési nyilatkozatban a lap alján. Értettem
Termékek Menü

Planina Borház

Ha Planina Borház és Horváth Zoltán, elsőre talán a Prím. Meg a rozé és a siller, és természetesen a Jenyei. Meg a királyleányka. És a pinot noir! Te jó ég, mindig meglep, hogy mit ki nem hoznak a szőlőből ott Mohácson! 

A Duna határozza meg Mohács látképét, elvi szinten épp úgy, mint konkrét tárgyi valójában. A folyó mellett működtet vendégházat a mohácsi borász-közösség összekovácsolásán folyamatosan dolgozó borász, Horváth Zoltán. Bölcsész-diplomát szerzett, majd évekig zenész volt a Vujicsics együttesben, dolgozott horvát nyelvi tolmácsként, de történetének egy pontján arra ébredt rá: Mohácson szeretne minél jobb vörösbort készíteni. 

Horváth Zoliék kézműves, családi borászatának neve Planina Borház: már a névválasztás is igazi multikulturális Mohács-környéki múltidézés sokácokkal, svábokkal, törökkel, magyarral. A Planina történetesen Mohács kitűnő adottságokkal rendelkező szőlőhegye (sokác nyelven), a sokácok pedig a Magyarországon – főleg a baranyai kisváros környékén – fellelhető horvátok egy népcsoportja. Véleményét így foglalja össze a kézműves borkészítésről:

"A kézműves termék fogalma nálam mindig egy kitűnő alapanyagból készült, szakmailag felkészült,  kreativitással megáldott, hivatása iránt elkötelezett szakember által előállított, – a nagy átlagnál, iparinál – magasabb minőségű, egyediséget nem nélkülöző végeredményt jelent. A jó bor esetében ez az alapanyag nálam a megfelelően kiválasztott fajta (klón) megfelelő fekvésbe telepített és az adott borfajtához megfelelő terheléssel előállított termését jelenti. Ennek a termésnek az előállítása már önmagában is nagy feladat, hiszen sok kézi munkával, a tőkék terhelésének egyedi beállításával és a környezet lehető legkisebb szennyezésével kell hogy készüljön."

A mohácsi borász a sokac közösségnek továbbra is aktív és meghatározó, sőt központi figurája: ha tamburazenéről van szó éppúgy, mintha a Busójáráson kell ápolni az ősök hagyományát. 

"Az alapanyag kíméletes leszüretelése után a makulátlan tisztaságú eszköz, edény és minimális borászati gépfelhasználással, szakmailag felkészült emberi tudással kerül a szőlő feldolgozásra. Nem hiszek az intuitív borászkodásban, a teljesen magára hagyott must erjedésében. Kell a tapasztalt, értő szakember tudása az erjedés felügyeletére. Az így készült kézműves bor tökéletesen tiszta illatú és ízű, harmonikus, elegáns a termőhelyet és az évjáratot hűen tolmácsolja."

Zoltán meséli, hogy bár a környéket elsősorban fehérboros vidéknek ismeri a borértő közönség, a régi összeírásokból kiderült, hogy a filoxéra-vész előtt 70–80%-ban Mohácson is – a közeli Villányhoz és Szekszárdhoz hasonlóan – kékszőlő fajtákat termesztettek. A mohácsi szőlőhegy termőhelyi adottságai – a rendkívül magas napsütéses órák száma, a kötött szerkezetű, kitűnő vízháztartású lösztalaj, a Duna hatása az időjárásra – mind arra utaltak, hogy érdemes a fehérbort adó fajták termesztése mellett minőségi rozé, siller és vörösborok készítésével is próbálkozni. 

A Planina Borház a térség egyik legstílusosabb címkecsaládjával egyedi hangulatú borokat készít, a Jenyei kékfrankos vagy a Prím mind olyan felfedezések, amelyek miatt nekünk is Mohács kell. Céluk, hogy a helyi hagyományok ápolásán túl a mai kor borfogyasztóinak is kielégítsék az igényeit. Ezért a vadélesztős, fahordós erjesztésű és érlelésű fehér és vörösborok mellett irányított erjesztéssel is készítik boraikat. A királyleánykából illatos, könnyed fehérbort, a néróból és a kékfrankosból friss, illatos rozét, kékfrankosból, kadarkából, pinot noirból fűszeres, zamatos sillert míg a cabernet franc-ból, sauvignon-ból illetve a kékfrankosból újhordós érleléssel nagy, testes vörösborokat készítenek. Jó évjáratban a cirfandli alkotja a desszertboruk alapanyagát.

Rendezés:
Nézet: