A Pannon Borbolt bemutatja: Riczu Tamás Pincészete

Ha egy borász vagy bor lehet iránytű, akkor Riczu Tamás ilyen. Az elmúlt évtizedben ugyan különböző címkék alatt jelentek meg a borai, de egy dolog nem változott: fehér és rozé vonalon verhetetlen bizonyíték volt a Riczu név a palackon. Annak ígérete, hogy kivételesen jó borral lesz dolgunk. Örömborral, ami sok élménnyel, emlékkel és szeretettel ajándékozza meg az embert. 

„Siklós a fehérborról szól” – mesélte egy interjúban a Pécsi Borozónak Riczu Tamás. Saját bevallása szerint Tamás gyerekkorában sokat segített a szőlőben, épp ezért kellően meg is utálta az egész történetet permetezéstől csömöszölésig, egészen felnőtt koráig.

Később érzett rá arra, mi az ami értékes lehet egy borban, és neki is állt kitanulni, hogyan készít bort a szakember. „Az iskolában is tanultam valamit, de a többi borásztól, akiket megismertem, annak is a sokszorosát” – mondja Riczu Tamás, aki Wunderlich Alajos veje volt, amikor belevágott a vállalkozásba, szőlőt vásárolt, pincét kezdett kialakítani. „Mérhetetlen segítséget kaptam befutott villányi borászoktól kezdőként is, mindenki szívélyes volt, ha segítség kellett” – emlékszik vissza nosztalgikusan.

Érdekes persze, hogy a siklósi környék adottságai remekek, és a jelek szerint jó fehérborra igény is van a vásárlók részéről, mégis kevesen foglalkoznak azzal, hogy eladásra termeljenek, törődjenek hozamkorlátozással, technológiával, fejlesztéssel. Mi úgy érezzük, jól döntött, amikor a fehér fajtákra, a rozéra és a portugieserre helyezte a hangsúlyt, borain érezni az igényességet, étteremben bármikor merjük kérni a neve alatt listázott tételeket. Amiben pedig profi, az a vendéglátás a pincénél: hetekre előre kellene próbálkozni, ha disznóölésre, de legalábbis kemencében sült finomságokat is nyújtó sütés-főzésre szeretnénk bejelentkezni. 

A rövidebb egyéni borászkodást 2015-ig követte a Riczu-Stier korszak, amikor a pincészetét némi tőkeinjekcióval időlegesen más alapokra helyezte. Ez alatt az időszak alatt a reduktív világon túl is megmutatta magát, vastag, zamatos már-már brutálisan nagy vöröseikkel sorra nyerték a rangos elismeréseket és a borrajongókat.  

A kalandos életútnak köszönhetően mind szakmailag mind a világképét tekintve sokat tapasztalt Riczu Tamás. Hét hektárt művel most, ami mindig is a tulajdonában volt, évi harminc-negyvenezer palack borra készülve, apránként építkezve, nem először.

A 2017-es olaszrizling igazi fajtajelleges bor: behűtve való naplementébe, akár fröccsként, teraszon elkortyolva, miközben megváltod a világot egy délután alatt. Illatban visszafogott talán, ízben pótolja  a gyümölcsöket, szilaj, zabolátlan és nyughatatlan, némi kesernyével a végén. Nem tudjuk elképzelni, hogy ne esne jól meginni.