Jásdi Pince

A Csopaki borvidék elképzelhetetlen lenne a Jásdi Pince nélkül. Vagy legalábbis kevésbé izgalmas, és talán kicsit szomorúbb is. Nemcsak a szakmai elismerések, a rangos bor aranyérmek vagy például a Borászok Borásza díj, de a borfogyasztók hűsége és szeretete az, ami jól érzékelteti a pince népszerűségét.

A családi birtok központjában kézzelfogható a csopaki történelem. A pince maga a 18. század végén épült. Ranolder János veszprémi püspök családi borgazdaságának központjaként szolgált, itt alapozták meg a csopaki borok hírnevét. A püspök birtokain válogatták szét először az addig vegyes balatoni fehérszőlőket, a pincében a korabeli országos borászati felügyelő jegyzőkönyve szerint a kor legmagasabb színvonalán folyt a borászati munka. 

A csopaki borok Bécsben, Pozsonyban, Varsóban és Pesten is igen kedveltek voltak. A filoxéra itt is, mint Európában majd mindenhol, kipusztította a szőlőültetvényeket az 1890-es évektől. Az épület 1998-ban fél évszázad állami gazdátlanságot követően, csaknem romokban került a Jásdi család tulajdonába.

Az épületegyüttes és a 40 méter hosszú pince teljes és igényes felújításával egyidejűleg a legkorszerűbb szőlőfeldolgozó és borászati berendezéseket telepítették. A borválogatások ma is hagyományos, kézműves módon készülnek.

A tapasztalatok azt igazolták, hogy a majd 200 éves épületegyüttes méteres falaival, terméskőből rakott hűvös pincéjével ideális helye a 21. század borászatának is. Már a működés első eredményei visszaigazolták a tulajdonosok elképzeléseit. 

A Jásdi-ültetvényeken a szőlő elsősorban persze olaszrizling, de van chardonnay, szürkebarát, furmint (vagy szigeti) és cabernet franc is terem a 17 hektáron. Mind neves, különleges dűlőkben: Siralomvágó, Lőczedomb, Öreghegy, Nagykút, Bene, Kishegy, Szerdahelyi, Kertmög.