A webhely cookie-kat használ a működéshez, a felhasználói élmény javítására és személyre szabott ajánlatok készítésére. Tájékoztató az Adatkezelési nyilatkozatban a lap alján. Értettem
Termékek Menü

Maurer Borászat

A Mauer Borászat négy generáció óta foglalkozik bortermeléssel a Szabadkai borvidéken és a híres, hajdan magyar királyi borvidéken: a Szerémségben. 

A szerbiai pincészet 15 hektár területet művel, amiből 6 hektár a Vajdaságban, a Szabadka-Horgosi borvidéken található, 9 hektár pedig Szerémségben a Tarcal-hegyen. Itteni szőlőik közül több matuzsálemi korral büszkélkedhet. A szerémi zöldet és a bakatort 1909-ben telepítették, a kövidinkát 1925-ben és 1941-ben. A legidősebb termő kadarkájuk valószínűleg a világon is a legidősebb ültetés, hiszen 1880-ban telepítették. Ezekben a szőlőkben ma is jellemzően lóval és emberi munkával művelik a szőlőt.

“Mivel a világ egyik legjobb adottságú termőhelyén csak sok évtizedes munkával lehet eljutni a leghitelesebb és a legtisztább üzeneteket közvetítő borokhoz, így ez generációkon átívelő egy irányba való gondolkodást és cselekvést igényel. Ezen munkálkodunk mi is” - vallják a Maurer Borászatban.

A Szerémi borvidék központja a Tarcal-hegy, vulkanikus és üledékes kőzetek alkotják. Közel hetven km hosszúságban a Duna a hegy lábánál fut, a rajnai rizling ültetvény alsó tőkéi mindössze ötven méterre vannak a Duna vizétől. A Mauer Borászatban nemcsak a Duna közelségét használják ki. Különleges a talaj geológiai összetettsége is, s nem mindennapi az sem, hogy 55.000 tőkét művelnek hagyományos bakművelésben a biotermesztés szabályai szerint. 

A borkészítésnél spontán erjesztenek, nem használnak adalékanyagokat, a borok többsége tölgyfahordóban erjed. A vörösborokat derítetlenül és szűretlenül palackozzák.

A Szerémség mindig a magyar bortörténelem egyik kiemelt helyszíne volt. Ma ez egy szinte érintetlen természeti környezet, rendkívül gazdag ökoszisztémával. A borvidék legnagyobb része Szerbiához, a kisebb része Horvátországhoz tartozik. 

"A legjobb dűlőkbe olyan őshonos fajtákat is vissza telepítettünk, mint a szerémi zöld, a bakator, a mézes fehér, a furmint, a sárgamuskotály, a kadarka, és a kékfrankos” - magyarázza a Maurer Oszkár. “Bizonyos szőlőültetvényeinkben cabernet sauvignon, merlot és pinot noir fajtákat is termesztünk. Ezek részben a Corvina nevű borunkat alkotják a kadarkával együtt.”

Számos ősi magyar szőlőfajta származási helye Szerém, illetve Szerémség, innen jutottak el más borvidékekre is. Például innen terjedt el a kadarka, az 1440-es évekből feljegyzés számol be arról, hogy a fajtából a Táncos dűlőben Főbor készült. Vélhetően az akkor már régóta honos héjonáztatásos édesbor-készítés volt a technológiai alapja a kadarka erjesztésének is. Szerémből terjedt el a sárgamuskotály (itt szagos fehér volt a neve) és a bouvier fajta is.

Széles választékban készült a szerémi bor. Megtalálható volt a száraz fehérbor, félédes és édes fehérbor, száraz vörösbor, ürmös bor, de a kadarka aszú is. Mivel a dűlők és völgyek nagy része a Dunára néz, így a magas páratartalom rendkívül kedvez az aszúsodásnak.

A borok négy minőségi osztályba voltak sorolva, amit egy 15. századi perlevélben is megemlítenek: az ügyben maga Hunyadi János, Magyarország kormányzója volt a bíra. 

  1. Kisbor: vélhetőleg egyszerűbb adottságú területek ültetvényéről szüretelve, vagy jobb adottságú terület, de még fiatal ültetvényének a termése
  2. Középső bor: jobb adottságú dűlők terméséből, vagy a legjobb területek fiatal ültetvényéről szüretelt szőlőkből elszűrve
  3. Nagybor: kizárólag a legjobb dűlők, jó évjáratú száraz borai, beállt termőegyensúlyú ültetvényekről
  4. Főbor: első és másodosztályú területekről szüretelt félédes vagy édes fehér illetve vörösbor

Nagy Lajostól II. Lajosig a hatalmon lévő királyok kiváltságlevelekben erősítették meg a szerémi borkereskedelmet, olyan külön jogosítványokkal, amilyenekkel az ország többi borvidéke nem igazán rendelkezhetett. Óriási mennyiségben szállítottak külföldre is, enne a bonyolításában a szegedi borkötők és a felvidéki kereskedő városok játszották a főszerepet. Ebben az időben a második legdrágábban mért bor a jobbféle egri volt, de ez is csak harmadáért kelt, mint a szerémi. Saját hordóval is rendelkezett a borvidék, a szerémi hordó űrtartalma hozzávetőlegesen 250 liter volt.

A szerémi bortermelés lehanyatlása után a két dél-dunántúli megye termőhegyei vették át a vezető szerepet a belkereskedelemben. A Szerémség virágzásának az 1521. és 1526. évi török támadások következményei (egyebek mellett a magyar lakosság elmenekülése) vetettek véget. 

Rendezés:
Nézet: