A webhely cookie-kat használ a működéshez, a felhasználói élmény javítására és személyre szabott ajánlatok készítésére. Tájékoztató az Adatkezelési nyilatkozatban a lap alján.

Somlói Vándor Pince

A Somló mitikus, a Somló megismételhetetlen. Ahogy a névadó hegy kiemelkedik a Marcal-​medence síkjából, úgy különc a borvidék a magyar bortermő vidékek között. A különlegességét csak egyfelől adja a terroir, hírnevét legalább annyira formálja a rajta gazdálkodó borász. Hogy melyik van nagyobb hatással a másikra, a borászai miatt vált az évszázadok alatt ilyenné, vagy a borászokat formálja, alakítja minden korban a maga kedvére a Somló, talán mindegy is. Hogy megpróbáljuk érteni, kóstolni, látogatni, megtapasztalni kell. Például a jövőt jelentő generáció egyik legfontosabb képviselője, Kis Tamás és borai által. Vagy ahogy a legtöbben ismerik: a Somlói Vándor. 

Kis Tamás borászati diplomája megszerzése után Egerben, Lőrincz Gyuri mellett kezdett dolgozni. “Kiváló lehetőség volt ez tanulni, tapasztalni, jobb indulást el sem tudnék képzelni” - jegyzi meg. 2011-et írunk, ekkor még hobbiból kezd bele egy kis parcella művelésébe a hegyen. “Nehéz év volt, a bor viszont lenyűgözött, teljesen megfertőződtem.”

A lelkesedése egyre nagyobbá vált, hivatalossá is tette az addig saját örömre palackozott borokat. A következő évben forgalomba került az első nagyközönségnek szánt bor is, a Vándor: A névadás nem véletlen: Budapesten született, Egerben élt és dolgozott, de a borászata alapjait mégis a Somlón rakta le Tamás. Az első évjárat azonnal berobbant, kivívta a szakma és a borfogyasztók elismerését is. 

Innen pedig nem volt már megállás: barátjával, Moyzes Antival saját pincét vettek az Aszó-dűlőben, öreg olaszrizling ültetvénnyel együtt. Cseresznyésnek hívják, az udvaron álló óriási cseresznyefa miatt. “Már van hol aludni munka után”, van hely több hordónak és tartálynak, így az addigi egy bor helyett már négy borból áll a szortiment. 

A fájdalmas búcsú Egertől még kicsit váratott magára, de nem sokáig, csak addig, amíg Takács “Hollóvár” Lajos bérbe nem adta Tamásnak a szőlőit. “Ez nagy megtiszteltetés és egyben lökés arra, hogy most már csak a Somlóval foglalkozzak.” 

A birtok szépen lassan gyarapodott, pince is került a tulajdonba, ahol már helyben kóstolást is lehetett tartani, sőt befutottak az első érdeklődések is külföldről, amit szinte azonnal követtek a 90 pont feletti értékelések a nemzetközi borversenyekről.