Tüske Pince

Szekszárd, Istifán gödre. A Tüske Pince feldolgozója van itt, a patinás pincesoron, ahol a legtöbb löszpartba vájt pincének évszázados múltja van. A tulajdonos, Halmai Csaba felesége örökölte a nagyapjától, az ő beceneve volt „Tüske”. Innen a pince neve.

Halmai Csaba kertész végzettségű szakember, a nyolcvanas évek vége óta foglalkozik szőlővel, eleinte saját bevallása szerint nem is tervezte, hogy bort készít. A változó idők, az önálló szőlőterületek bővítését lehetővé tevőösztönzők, és egy last minute kamarai kirándulás a bordeaux-i borvidékre néhány azok közül a tényezők közül, amik az önálló Tüske borok megjelenéséhez vezettek. A 2003-as kékfrankosa brüsszeli arannyal tért vissza, és azóta rendre találnak kiváló fogadtatásra egyes (sőt, számos) borai.

„Jelenleg tíz hektár saját és 2,5 hektár bérelt ültetvényen termelek évi 30 000 palacknyit és még némi helyben elkopó folyóbort” – meséli Halmai Csaba. „A kezdeti fajták a fehérek kivételével most is megvannak, de az igényeiknek megfelelő fekvésekben és művelésmódokban.”

Mert a Tüske Pince esetében a főfajták tekintetében a „szekszárdiasság” le sem tagadható: merlot, kékfrankos, cabernet franc. Óvatosan fogalmaz, semmiképpen sem tekinti magát borásznak. A borász, állítja, magasabb háttérismerettel rendelkezik. Eszközeik hasonlók, de van különbség a technológiában, a pincemunkában, a tudatosságban. Neki nem pincészete van, „csak” pincéje. Szőlész múltját le sem tagadhatja, egy rövid kérdésre máris sorolja nekünk az egyes szekszárdi évjáratok jellemzőit, szinte hetekre tudja mikor milyen idővolt, milyen hatással volt mindez a borra. Hogy milyen lesz a bor, az jórészt a szőlőben dől el. Ez pedig különösen jól érződik a Tüske Pince termékein.

A termés az Ivánvölgy aljában lévő újonnan épült tanyában kerül feldolgozásra irányított erjesztésre alkalmas rozsdamentes acéltartályokban szükség esetén hűtve, illetve késői szüretnél melegítve. A fahordós érlelés Istifángödörben lévő „ősi” több mint száz esztendős épület löszbevájt pincéjében zajlik.