Vesztergombi Pince

Minden régi, nagy múltú városnak megvannak a várossal élő, öregedő és megújuló családjai. Ilyen a Vesztergombi család is, akiknek élete szorosan és elválaszthatatlanul egybeforrt Szekszárddal. Bizonyítja ezt a címkéiken használt, 1700-as évek elejéről származó családi címer, aminek tanúsága szerint a család régóta művel szőlőt és készít belőle bort.

Szekszárd első hegybíróját Vesztergombi Györgynek hívták, ami abban az időben a magas szakmai elismertség mellett a széleskörű társadalmi elismertséget is jelentette. Fontos hivatal volt, ahogy ma is az, hiszen akkor merült fel először az igény, hogy rendszerbe fogják a szőlőhegyen dolgozó gazdákat és az ott megtermelt bort nyilván tartsák. Ettől az időtől találhatók konkrét számok a szekszárdi borokról.

Fontos megemlíteni, hogy a Vesztergombi család klasszikus nagyparaszti gazdaságot birtokolt. A szocializmusban nem tette könnyebbé a család életét az sem, hogy a nagyapa, id. Vesztergombi Ferenc koronaőrként szolgált a világháború idején, és szinte mindenét elvették, erőszakkal a tsz-hez csatolták. 

A megmaradt szőlőterületek, az akkoriban engedélyezett fejenkénti 800 öl, a személyes fogyasztáson túl fontos feladatként őrizték a családi hagyományokat. Minden ősszel a szüret volt talán a legfontosabb családi találkozó, ahol jó hangulatban adtak hálát a termésért. Készült vörösbor, például kadarka, amit hordóban érleltek hosszabb ideig, készült siller, amit naponta fogyasztottak, és készült fehérbor is hagyományosan. Az ilyen szüreteken szinte észrevétlenül lett a fiatal generáció is a szekszárdi szőlőhegy ismerője, rajongója.

Amikor megtörtént a rendszerváltás, kinyílt a lehetőségek tárháza. Tíz hektárra alapozva 1991-ben megalapították a mai napig működő családi vállalkozást, két évre rá pedig megválasztották Vesztergombi Ferencet az Év Borászának. Harmadikként nyerte el ezt az igen rangos elismerést, ami akkoriban nem csak borász szakmai érvek, az elkészített borok minősége okán került kiosztásra, hanem szólt a borvidékért, a borvidéken épülő borász közösség érdekében végzett munkának is. Ez utóbbi abban az időben talán nehezebb, emberpróbálóbb feladat volt, mint a birtok fejlesztése.

Idővel a területek növekedtek, s a család fiatal generációi is egyre nagyobb részt vállaltak a munkából. Jelenleg 27 hektár szőlőterületen dolgoznak. Ennek a nagy része újratelepített, viszonylag fiatal szőlő, de ezek között is sorban lépnek a felnőttkorba az ültetvények.