Egy kis Tokaji borvidék történelem
A Tokaji borvidék immár 1737 óta Magyarország legkiemelkedőbb szőlőtermesztő területe, s egyben a világ első zárt borvidéke. A 6202 hektáros területet az Unesco világörökségekkel foglalkozó bizottsága, mint kultúrtájat 15 éve felvette a világörökségi listára.
Tokaj a központ, s egyben a jelkép is, ami így párhuzamosan Magyarország szimbólumává is avanzsált. A borászat hagyományai mellett a város híven őrzi a tradicionális építészet remekműveit is. A Tokaji borvidék kontinentális éghajlatáról híres, talajára leginkább a vulkanikus alapkőzet jellemző. Az ásványi anyagok gazdagsága, és a talaj egyedi jegyei miatt ezen a területen testes, erős savgerinccel, minerális jegyekkel rendelkező borok készíthetők. A löszösebb régió, az alacsonyabb savtartalomnak köszönhetően lágyabb karakterű boroknak kedvez, tehát ezek a dűlők inkább az illatosabb fajták termesztésére megfelelőek. A nemes rothadást, azaz aszúsodást kiváltó botritis cinerea penészgomba ezen a borvidéken is megtalálható, kifejtve áldásos hatását.
A vidék riolittufába vájt pincéinek különlegességét, a falakat borító nemespenészek adják, melyek kizárólag a Tokaji borvidék pincéiben, és a rajnai borpincészetekben fordulnak elő. Ezt a gombát bátran nevezhetjük „minőség biztosítónak” is, hiszen áldásos tevékenységének köszönhetően alakul ki a borok friss, zamatos, karakteres kenyér illata, íze, a sötét-aranybarna színe, és a viszonylagosan magas alkoholtartalma. Tokajt már a XVI. század óta ismerik, épp ezért a külföldi borkereskedők mindig is keresték, az ebben a régióban, nagy odafigyeléssel, szakértelemmel készített nedűket.
