Miért különleges a Ljutomer-Ormož borvidék?
Tegnap már megismerkedtünk a borászat keletkezésének történetével, de érdemes kicsit foglalkozni a borvidékkel is.
A kiváló szőlőtermesztési adottságok talán nem lennének elegendőek ahhoz, hogy világhírűvé tegyék Ljutomer-Ormož hírnevét. A borvidék valóban lélegzetelállítóan szép és izgalmas múlttal bír. Amíg a saját szemével nem győződik meg róla az ember, el sem hiszi azt a csodálatos látványt, amiben az itt élőknek része van. A dombok hirtelen, szinte a semmiből ugranak elő, körülvéve szőlőtőkékkel, a nyugalom és béke üzenetét közvetítve.
A legenda szerint a borvidék központját, az apró települést nem hiába és főként nem véletlenül nevezik Jeruzalemnek. A keresztes háborúk során a Szentföldre igyekvő lovagok egy csoportja ugyanis a dombok közé érve úgy érezte, hogy megérkezett a földi paradicsomba. Aki járt már itt, átérezheti a háborúskodásba belefáradt harcosok döntését: a dimbes-dombos, zöldellő, élettel dús tájat, a borral kedveskedő helybéliek otthonát joggal keverhették össze a mennyek földi országával. Nem kellett sok hozzá, hogy letáborozzanak, és az itt talált települést átnevezzék Jeruzalemmé.
350 méterrel a tengerszint felett Jeruzalem városa a legmagasabb pontja a vidéknek. Az itt élők nagyon büszkék városukra és történelmükre is a mai napig, az ide érkezők pedig általában irigykednek a kivételes kilátásra és környezetre.
A Ljutomer-Ormož különleges dombjai ígéretes alapját képezik a legjobb boroknak. Az egyedi mikroklíma mintha a szőlőnek lenne kitalálva, a talajösszetétel kivételes és egyedülálló, tökéletes a gyümölcsös, egyedi ízvilágú borok készítéséhez, a teraszokon egész nap süti a szőlőt az éltető napfény. Az időjárás viszontagságai elkerülik, az esőt viszont pont akkor kapja, amikor a legnagyobb szüksége van rá. A borvidék klimatikus adottságai Bordeaux-hoz és Burgundiához teszik hasonlatossá: a nap átlag kétezer órát süt évente.
A talaj ásványokban gazdag, rendkívül köves. Kálciumban gazdag homokkő és márga dominál leginkább, de a dombokat változatos talajösszetétel teszi egyedivé. A dombok tetején a talaj nagyrészt lágy és homokos, miközben lejjebb haladva több agyagos részt találunk. Az itteni szőlőültetvények jellegzetes képe, hogy a sorok közé füvet ültetnek, megelőzve ezzel a talajeróziót, de sokat téve a fenntartható és környezetkímélő szőlőtermesztésért is.
