Nagy hagyományai vannak a pünkösdi borfogyasztásnak

Ki gondolta volna, hogy az egyik legszebb ünnep, a Pünkösd maradna pont boros szokások nélkül! A legizgalmasabb népszokások közül válogattunk ki néhányat, melyek közül sokat ugyan már nem gyakorolnak, pedig simán vissza kellene vezetni a hagyományok közé.

Rögtön itt van a pünkösdi király hagyománya, akinek megválasztásában fontos szerep jutott a bornak: „A pünkösdi király egy évig igazi királyuk volt a legényeknek: deres, kaloda nem fenyegette, borát a földesúr vagy az elöljáróság fizette, lovát és marháit a legények őrizték, hivatalos volt minden lakodalomba, házi és kocsmai összejövetelre, a rendtartások ellen vétő legényekre bírságot vagy bizonyos számú lapickaütést rótt ki és neki minden legény engedelmeskedni tartozott. Ma azonban már ebből a pünkösdi királyi, vagy legénybírói hatalomból csak a táncrendezés és borbíróság maradt fenn a vasárnap délelőtt tartott legénybírói igazlátó gyűlésre.”

Egy Nyitra megyei népszokás leírása szerint nem volt veszélytelen a pünkösdi király munkája:  „Ha sejtelmünk nem csal, a tragikus király azzal a „szomorú” (vagy pünkösdi) királlyal lehet azon, aki utoljára a koloniak (Nyitra megye) május elsejei népszokásában szerepelt. E király, aki a tél és tavasz szimbólumainak külföldön is gyakran tapasztalt összekeveredéséből keletkezett, fakardos őrök kíséretében a májusfa állítás után sorra tányérozta, a házakat. A szomorú király – szólt a tudósítás – kinek kötelessége szomorú, komoly képet vágni, ha elneveti magát pár icce bor vételére büntettetik, amit a legények a pünkösdi királyság után, a falut vígan bejárván, vígan elköltenek.”

Végül érdemes felidézni Balassi Bálint a Borívóknak való című közismert költeményét: a XVI. században a katonáknak – töröknek és magyarnak egyaránt – pünkösd volt a legkedvesebb ünnepe. 

Áldott szép Pünkösdnek gyönyörű ideje,
Mindent egészséggel látogató ege,
Hosszú úton járókat könnyebbítő szele!
 
Neked virágoznak bokrok, szép violák,
Folyó vizek, kutak csak neked tisztulnak.
Az jó hamar lovak is csak benned vígadnak.
 
Sőt még az végbeli jó vitéz katonák
Az szép szagú mezőt kik széjjel bejárják.
Most azok is vígadnak, az időt mulatják.
 
Ki szép füven lévén bánik jó lovával,
Ki vígan lakozik vitéz barátjával,
S ki penig véres fegyvert tisztíttat csiszárral…

(Forrás: Magyar Néprajzi Lexikon)