A webhely cookie-kat használ a működéshez, a felhasználói élmény javítására és személyre szabott ajánlatok készítésére. Tájékoztató az Adatkezelési nyilatkozatban a lap alján. Értettem
Termékek Menü
0
+3670/884-1410

Nyári fröccslexikon

Nem mintha kizárólag melegben lehetne/illene fogyasztani, de a fröccs kétségkívül a nyár, a naplementék, a vízpart, a jó idő és a fesztiválok kötelező kísérője. Ezt ugye nagyon magyarázni sem kell: oltja a szomjat, felfrissít, gondoskodunk a napi folyadékbevitelről és még bort is ittunk hozzá!

Néhány alapszabályt azonban szigorúan tartsunk be! Egyrészt fröccsöt lehet inni bárhol, bármikor (és bárkivel). De nem bármiből: ne higgyünk azoknak, akik jó borba sajnálják a szódát, vagy úgy gondolják, hogy csak rossz borból érdemes fröccsöt készíteni. Jó fröccshöz ugyanis elengedhetetlen a jó bor és a jó szóda! Friss, ress, nem túl illatos, nem túl vékony, se nem túl vastag, de kellő testtel és savakkal rendelkező bor, hogy harmóniára találjon a szénsavval és vízzel.

Tehát ne fukarkodjunk a fröccsünkhöz való helyes bor megválasztásában, de azért túlzásokba sem kell esni. Bizony sok olyan nagy bor van, amely nemcsak szép magában is, de még ront is rajta a fröccskoktél.

Hálaistennek mára már az egykor lesajnált kisfröccs reneszánszát éli, és nem is túlzás azt állítani, hogy divatital lett. És ennek örülni kell, mert növeli és terjeszti a (minőségi) borfogyasztást, ráadásul valóban egy igazi, a magyar lélekre hangolt italról van szó, amit hazafias kötelességünk népszerűsíteni.

Van egy elterjedt legendája a fröccsnek: a Hegedüs Géza író által mesélt történetet mindenki ismeri. Eszerint az első fröccsöt Jedlik Ányos találta fel, aki vendégségben járt Fáy András fóti szőlőjében egy szüreten 1844-ben. Jedlik szikvízzel öntötte fel a vendégek borait, s kínálta a spriccert a szüretelőknek. A legenda két legyet üt egy csapásra, mert az éppen ott mulatozó Vörösmarty Mihály rögtön magyarosította az italt, és elkeresztelte fröccsnek, illetve megírta Fóti dal című művét.

Sajnos, mint az Baksa Péter tanulmányaiból kiderül, sok értékes Jedlik-találmány van, de a fröccs nem tartozik közéjük. Egyrészt szikvízét Jedlik már 1829 óta népszerűsítette, sőt, 1841-ben egy orvos-konferencián az addigi szerény érdeklődést a szódáspalack iránt úgy kívánta fellendíteni, hogy bor hígítására használta. (A szódát már vagy száz ével azelőtt feltalálták.) Másrészt a kor szokásaihoz híven többször írásban is fennmaradt emléke az ilyen eseményeknek, de a fóti szüret (előkelő) vendégei között mégsem találni Jedlik nevét. A fóti dal pedig már 1842-ben megszületett, de az sem a legendát erősíti, hogy a spriccer szó is csak 1879-ben került rögzítésre, a fröccs meg pláne később, 1890-ben bukkant csak fel a szótárakban.

Ez persze nem vitatja el a fröccs nagyszerűségét, ahogy az sem, hogy az első fröccsözőknek leginkább két okuk lehetett a bor szódázására. Az alkoholhatás enyhítésére, vagy éppen a bor hamisítására már a kezdetektől fogva alkalmazták a vizet, magától értetődőnek tűnik tehát, hogy a szóda erényeit így kamatoztatták. És elképzelhető az is, hogy egyszerűen csak fel akarták javítani a bort, ihatóbbá tenni a pocsékabb tételeket.

A fröccsistáknak van két tábora, és az ortodox vonal ragaszkodik a szódához. Szerintünk készülhet ásványvízzel is egy fröccs, amennyiben a víz nem túl ásványos, nincs mellékíze és persze elégséges széndioxid tartalommal rendelkezik. Tökéletesen helyettesíti a szódát, csak esztétikailag nem, hiszen van-e szebb, mint nagy hőségben, a diófa árnyékában a gyöngyöző pára a szódásüvegen? Ne felejtsük el, hogy a legjobb fröccsszódák az üveget leszámítva ballonból vagy gépből érkeznek. És tartsuk észben azt is, hogy se szódával, se ásványvízzel nem lehet feljavítani egy bort, vagy eltüntetni a hibáit.

Rossz borból csak rossz fröccs születik, a minőségre áldoznunk kell. Ami nem is több kiadást jelent, hanem egy kis odafigyelést és igényességet. A tökéletes fröccsnek nincs mindig működő receptje, minden bort külön kell megvizsgálnunk, a saját ízlésünknek megfelelően. Azért általánosan elmondható, hogy a jó fröccsbor inkább élénkebb, lendületesebb savakkal kell rendelkezzen, hogy elbírja a vizet és erényeire fordítsa. Sose fogunk jó fröccsöt inni elöregedett, tölgyfahordóban érlelt, alacsony savtartalmú, alkoholos, lapos vagy édesebb borokból. Mi szívesen isszuk olaszrizlingből, zöldvelteliniből, királyleánykából és természetesen rozéból. Ha olyan a bor, akkor nem szégyen a sillert, könnyedebb vörösborokat, mint például a portugiesert is fröccsösíteni.

Fröccslexikon

Diákfröccs: 1 pohár szódához egy kevéske bor

Kisfröccs: 1 dl bor + 1 dl szódavíz

Hosszúlépés: 1 dl bor + 2 dl szódavíz

Lakófröccs: 1 dl bor + 4 dl szódavíz

Távolugrás (Sóherfröccs): 1 dl bor és 9 dl szódavíz

Nagyfröccs: 2 dl bor + 1 dl szódavíz

Viceházmester: 2 dl bor + 3 dl szódavíz

Bakteranyós: 2,5 dl bor + 2,5 dl szódavíz

Házmester: 3 dl bor + 2 dl szódavíz

Háziúr: 4 dl bor + 1 dl szódavíz

Alpolgármester: 4 dl bor + 6 dl szódavíz

Mafla vagy maflás: 5 dl bor + 5 dl szódavíz

Polgármester: 6 dl bor + 4 dl szódavíz

Magyar-Angol: 6 dl bor + 3 dl szódavíz

Avasi fröccs: 7 dl bor + 3dl szódavíz

Krúdy-fröccs: 9 dl bor + 1 dl szódavíz (ahol a szóda megnevetteti a bort)

Csatos vagy csattos: 10 dl bor + fél liter szódavíz

Lámpás: 15 dl bor + 5 dl szódavíz

Újházi-fröccs: bor és kovászos uborka levének elegye



A cikket írta és készítette: Mester Zoltán & Pannon Borbolt csapata

<<< Vissza a cikkekhez

Tartalomhoz tartozó címkék: cikkek