Dúzsi Tamás Pincéje

Kevés olyan magyar borász van, akinek neve oly szorosan összeforrt volna nemcsak a boraival, de egy komplett borfajtával is. Márpedig Dúzsi Tamás neve (ma is) egyet jelent a rozéval, s nem hiába a jelző: a rozékirály. Szívós munkával az egyik legismertebb és elismertebb szekszárdi bortermelővé nőtte ki magát, akinek érdemes kóstolni a borait rozén innen és túl is. 

„Az a jó bor, ahol egy pohár elfogyasztása után az ember nem tud szabadulni a gondolattól, hogy meg kellene inni még egyet” – szól Dúzsi Tamás borkészítési filozófiája, amit gyakran idéz vendégeinek is. Dúzsi Tamást már gyermekkorában magával ragadta a szekszárdi dombság, az itt élő gazdálkodó paraszt emberek szőlő és bor iránti szeretete, így középiskolába szülei ellenzése ellenére az akkori gimnáziumban induló szőlész-borász osztályba iratkozott be. Érettségi után a Gyöngyösi Mezőgazdasági Főiskola szőlész-borász szakán folytatta tanulmányait. 

A Dúzsi pince története 1994-ben kezdődött, amikor a nagyszülők munkája után 3,3 hektár kékfrankos szőlőt vásároltak kárpótlási jegyen Sióagárd-Lányváron. Az első boruk az 1992-es évjáratú Kékfrankos-Merlot Cuvée volt, mely az akkor nagy jelentőségű Országos Borversenyen 1994-ben aranyérmes lett. Pedig már 1994 előtt is rendelkeztek kísérleti területekkel, ahol új fajtákat próbáltak ki Szekszárd egyik szomszédos falujában. 

„Ezt az innovatív vonalat az óta is követjük, rengeteget fejlesztünk, kísérletezünk mind a borászat, mind a szőlészet terén a még kiemelkedőbb minőség elérése érdekében” – meséli Dúzsi Tamás. A vörösboraik készítésénél a családfő még a nagy öregektől fiatal korában ellesett borkészítési módokat alkalmazza, és az 1964-ben megkezdett szőlész-borász diáksága alatt kóstolt borok ízvilágához hasonló borokat készít, erre a legjobb példa tradicionális módon készült, öregtőkés kadarkájuk. 

A rozékészítés egy későbbi történet, szinte a véletlen folytán kezdtek bele. „Az 1996-os szüret idején a leszüretelt szőlő mennyiségéhez az erjesztő tartály túl kicsinek bizonyult, és ekkor engedtünk le először a kékfrankosból a mustot rozénak. Ez, a piac számára addig ismeretlen ízvilágú rozé annyira jól sikerült, hogy sorra nyertük vele a teszteket, borversenyeket” – emlékszik vissza a kezdetekre Dúzsi Tamás. Napjainkra a rozé teszi ki forgalmuk jelentős részét. 2010-ben az öt Cannes-i éremmel a világ legsikeresebb rozé termelői közé kerültek. 

Az elkötelezett szekszárdi borász szakmája mellett a biciklisport szeretetét is átadta öt gyermekének, akik közül többen már a családi borászatban dolgoznak.